Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője
Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője tunk ki, de erre természetesen nincs bizonyíték, csak az adatok egybeesése. Ezen felső, vezető réteg után egy középső réteg feltételezhető, ők azok az egyének akiknek a sírjaiban csak és kizárólag spirálgyöngyök és/vagy bronzcsövecskék jelennek meg. Nekik elég presztízsük, vagyonuk van ahhoz, hogy bronzokat vihessenek a síron túlra, de olyan státuszt nem birtokolnak, amelyek ezeken az egyszerű darabokon túl többet megengednének. A legnagyobb, legszélesebb réteg természetesen azok, akik semmilyen státuszt nem viselnek, nincs elég vagyonuk, presztízsük a bronzokhoz, ők a fém melléklet nélküli sírokban nyugvó halottak. A halottak temetőbe való elhelyezésének a jogát is érdemes megvizsgálni, mivel igen furcsa észleléseket tehetünk, főként a gyerekekkel kapcsolatban. Amennyiben a gyerekek és a bronzos sírokban eltemetett felnőttek arányát tekintjük egy normális, teljes társadalom képét kapjuk, ahol a gyermekek az összes halott 52%-át adják, tehát itt a teljes reprezentáltságot feltételezhetjük. Ha azonban a szegényebb, fém nélkül eltemetettek esetében nézzük az arányokat, akkor a gyermekek aránya összesen 20%, tehát nagyon erősen alul reprezentált. Ennek a magyarázata, kérdéses, de alapvetően meghatározható, hogy a magasabb pozíciókban lévők gyermekei, már születésüktől fogva automatikusan részei a közösség mentális térképének, így helyük van a temetőben, míg az alacsony presztízzsel rendelkezők esetében a mesterséges kiválasztás működik a temetőben való megjelenésben és csak kevés gyermek kaphat helyet a temetkezési helyen. Hogy ennek mi az oka, azt nem tudhatjuk, sőt azt se, hogy, melyik gyermek, melyik felnőtthöz tartozik. Lehetséges, hogy a fém melléklet nélküli gyermekek, a spirálgyöngyös/bronzcsöves felnőttek gyermekei és a spirálgyöngyös/bronzcsöves gyermekek a vezető státuszúak gyermekei, de ez csak spekuláció, nyomunk erre nincs. A társadalomrekonstrukcióban a jelentősebb sírok egymáshoz való térbeli elhelyezkedése is fontos információ, illetve ezek időbeli megoszlása a temető belső kronológiája alapján. Itt nagy problémákba ütközünk ismét. Nem figyelhető meg a szociális elkülönülés a gazdag és szegény sírok között, mint azt Reményi látta a Budatétény—Növényutcában feltárt temetőben.148 Viszont a kiemelkedő sírok eloszlása a sorok, csoportok és a rendszertelen, talán átmeneti területek között elég állandó. A fejdíszek közül egy a D sírsorban jelenik meg, egy a zavaros központi részen és egy pedig az E sírcsoportban. Ha elfogadjuk, hogy a sírcsoportok a későbbiek, akkor az U42 fejdísze a legkésőbbi, ez magyarázat lehet a többitől eltérő összetételére. A tőrök közül egy а В sorban, egy a G csoportban és egy a déli rendszertelen részen jelenik meg. A tűknél és a részleges fejdíszeknél is hasonló figyelhető meg, a D sorban, a központi rendszertelen részben és az F csoportban jelenik meg egy-egy tű, valamint а В sorban, a központi zavaros részen és a G csoportban van részleges fejdísz. Az időrendről már a kronológiával kapcsolatban szó volt arról, hogy nem figyelhetőek meg a temetőben korszak szerint elkülönülő csoportok, a temető rövid időtartama miatt a kerámia stílus nagyon egységes, és a kultúra egészére jellemző, hogy egyes sírcsoportokban is különböző korú sírok szerepelnek együtt.149 Az egyetlen lehetőség a belső kronológiára a temető rendszerének változása lehet, de ez elég hipotetikus, főként mivel az egyes kategóriák elkülönítése, igen önkényes és bizonytalan. Ha azonban létezőnek fogadjuk el az ez alapján történő kronológiai elkülönítést, akkor a hármas tagolás megint feltűnik, legalábbis a leggazdagabb sírok esetében. Összefoglalás Összefoglalásként elmondható, hogy egy korai Vatya-kultúrához sorolható temetőről van szó, ahol több alkalommal is előbukkan még nagyrévi hagyomány. A kerámia anyag egyöntetűsége és az alacsony sírszám miatt egy rövid ideig használt temetőről van szó, ez bizonyos szempontból szerencsés, míg más szempontból kevésbé. Szerencsés, mivel nem kell az időtényező miatt megváltozó szokások befolyásoló tényezőjével számolnunk, más részről viszont szerencsétlen, mivel csak kevés sírra támaszkodhat az elemzés a társadalom és a szokások szempontjából. Az erős bolygatóttság a másik gátló tényező, amely a kronológia szempontjából jelent hátrányt, valamint kivonja a társadalmi elemzésekből a kerámia melléklet mennyiségi és díszítési tényezőjét. A bolygatottságnak tudható be még az antropológiai anyag begyűjthetőségének a nehézsége, amely az elemzésekbe egy újabb bizonytalansági tényezőt vitt be. A szokásoknál, néhány szerencsésebb megfigyelés, mint a tárgyak égetés előtti darabolása és a feltételezett fejdíszek urna alatti gödörbe való elhelyezése új információkat szolgáltathat a kultúrával kapcsolatban, míg a fémleletek párhuzamok alapján történő vizsgálata a viselethez nyújthat segítséget. A korai Vatya-kultúra társadalom vizsgálatára a teljesen feltárt temető és a differenciált, jól csoportokra bontható mellékletadási szokások nyújtottak lehetőséget. Összességében egy hármas tagolású társadalom képe jelenik meg, melynek élén a fegyverrel, illetve gazdag ékszerekkel definiált szűk réteg 148 Reményi 2002: 196. 149 Vicze 1992: 95. 46
