Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsemep leletek a váci várból
Észrevételek, következtetések A 15-16. századi kályhacsempe csoportok A bemutatott 15. századi töredékek közé a barnásra égett agyagú, zöld ólommázas, illetve a sárgásfehérre, hátlapján világosbarnásra égett agyagú, zöld ólommázas darabok tartoznak. Ilyen például a páncélos alakot ábrázoló (1. tábla 1) példány, a lábazati elem részletét ábrázoló töredék (1. tábla 2) és a két pelikános darab (1. tábla 3, 4). A töredékek jól jelzik, hogy a feltehetően budai központú lovagalakos-kör263 készítményei igen hamar megjelentek Vácott is, ráadásul nem rossz minőségű, sokat másolt, kopott dúcú kályhacsempékről van szó. A pelikános példányok (1. tábla 3, 4) minősége ugyanolyan színvonalú, mint a korai lovagalakos-körbe tartozó budaiaké. Fellelésük körülményei nem teszik lehetővé, hogy a csoportot a 15. századon belül pontosabban keltezni lehessen. A töredékek a műhely korai termékei, de az elnagyoltabb kúszóleveles töredéknél (1. tábla 5) a 16. századi keltezés is elképzelhető. A 16. században már gyakoriak a másolás miatt elmosódott motívumú, zsugorodott darabok. Vácott egyes technikai jellemzők, mint például az agyag kevésbé egyenletes kiégetése jelenik a fő különbséget a budai csoporthoz képest, amelynek esetében szép, barnásvörös agyaggal találkozunk. A töredékek stílusa ugyanakkor a budai anyagokkal mutat szoros rokonságot. A kályhacsempék készítési helye akár Vác is lehetett. A példányok a várból kerültek elő, de a számuk olyan csekély, hogy egy egész, lovagalakos kályha létét általuk bizonyítani nem lehet. A kérdés eldöntését a lelőkörülmények sem teszik lehetővé. Ennek ellenére nem zárható ki, hogy a vár területén annak idején állt egy ilyen kályha. A darabok (1. tábla 1, 2, 5), az eltérő technikai jellemzőik miatt, valószínűleg nem egyetlen kályhán szerepeltek. Az azonban elképzelhető, hogy a két, igen hasonló kivitelezésű, minőségű pelikános töredék (1. tábla 3, 4) egy kályhához tartozott. A 16. századi csoportok közül a legkarakteresebb, szintén minőségi kört a Csalogány utcai csoport jelenti.264 A váci lelőhelyekről az összes típus ismert (2. tábla 1-6. tábla 3). A csoportnak már a legkorábbi termékei is jelen vannak Vácott. Ezek a finom, fehér agyagú, vegyesmázas,265 sárga és sárgásbarna, barnáslila, zöld ólommázas töredékek (2. tábla 1, 2, 5; 3. tábla 1, 3, 4; 4. tábla 4; 5. tábla 1-3; 6. tábla 1, 3). Feltételezhető, hogy ez utóbbiak (2. tábla 1, 5; 3. tábla 1; 5. tábla 2) is vegyesmázas kályhacsempékhez tartozhattak, de a leletek töredékessége miatt az ónmázas részletek nem ismertek.266 A Csalogány utcai műhelyben zöld ólommázas kályhacsempék gyártása is folyt. A váci példányok közül ide tartozik a Csalogány utcai 1. típusból eredeztethető két töredék (2. tábla 3, 4) és a 3. típusba sorolható töredék (3. tábla 2). A felsoroltakon kívül további példányok készültek még ilyen kivitelben, például a Csalogány utcai 4. típusba tartozó darabok (4. tábla 1-3).267 Aló. századi váci csoportok korai, 1541 előttre való keltezést támasztja alá, hogy a Csalogány utcai 3., gránátalmás típus két váci lelőhelyről is előkerült. A bemutatott Kossuth tér 3. szám alól származó (3. tábla 2), zöld ólommázas darabon kívül a típus sárgászöld ólommázas változatát azonosították a Március 15. tér 6. szám alatt végzett ásatások során.268 Ez a típus azért jelzi a korai időszakot, mert ismeretlen okok miatt (amely talán a korabeli ízlésben keresendő), a későbbi Miskolci Mihály-körben már egyáltalán nem fordul elő. így ez az egyetlen típus, amelyet a műhely Eszak- Magyarországon nem gyártott tovább. A típus különlegességét jelzi, hogy még a Budáról előkerült leletanyagokban is ritkán található meg, és a Csalogány utcai műhely túlnyomóan vegyesmázas típusaival szemben csak zöld és sárgászöld ólommázas változatban ismert. Az olaszkorsós töredék (6. tábla 3) esetében is sejthető a korai elkészítési időszak, mivel a Csalogány utcai korsós típus sem élt tovább. A motívumot a diósgyőri műhelyben szintén alkalmazták, bár nem a Csalogány utcai műhelynél ismert formában.269 A kályhacsempe alakja is megváltozott, téglalap alakú lett. A 16. század második felében szinte alig fordul elő vegyesmázas kivitelben. A váci töredék vegyesmázas technikával készült, és ennek jelentőségét az adja, hogy Budáról alapvetően sárga, ritkábban pedig zöld ólommázas példái ismertek.270 A Miskolci Mihály-körbe tartozik a Csalogány utcai 4. és 5. típusból levezethető, vegyesmázas, lunettás-palmettástölgyleveles töredék (6. tábla 4) és a szintén ebből a típusokból eredeztethető sárgászöld ólommázas tölgylevéldíszes 263 Holl 1958: 252-278. 264 Holl 1993: 247-257. 265 Holl 1993:250,252. 266 Tomka 2009: 359. 267 Holl 1993: 250. 268 Közölve: MRT 13/2.434 (55. tábla 1); Holl 1993:250. 269 Boldizsár et al. 2010: 54 (51. kép), 55. 270 Holl 1993: 256 (18. kép). Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsempe leletek a váci várból 139
