Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsemep leletek a váci várból
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsempe leletek a váci várból darab (6. tábla 5). A Csalogány utcai 6., akantuszos-palmettás párkánytípusból származik a sárgásbarna ólommázas töredék (6. tábla 6). Sok esetben csupán stilisztikai alapon kísérelhetjük meg a Csalogány utcai- és a Miskolci Mihálykör elkülönítést. A váci csoportok inkább a Csalogány utcai-körrel rokoníthatóak, egyelőre e műhely termékei közül ismert több töredék. A csoportba nem sorolható darabok között ki kell emelni a zöld ólommázas, virágszirom alakú oromcsempét (7. tábla 3), amely a vörös agyaga miatt nem tartozik a Csalogány utcai-, vagy a Miskolci Mihály-körbe. Formai párhuzama Diósgyőrből ismert.271 Jellegzetes 16. századi darabok a pontozott hátterű (bár ez a pontozás sokszor hiányozhat),272 levélmintás példányok (7. tábla 4-8. tábla 2), amelyek igen széles körben elterjedtek. Nagy biztonsággal keltezhető a 16. század végére az indás töredék (8. tábla 3), ennek egyes változatai a Miskolci Mihály-körben is előfordulnak. A keltezést erősíti, hogy a motívum a 17. században népszerű, végtelen mustrákkal mutat rokonságot.273 Vélhetően figurális kályhacsempe részét képezhette a lábazati elemet274 ábrázoló, vegyesmázas töredék (8. tábla 4). A 15-16. századi csoportok minősége egyértelműen jelzi a Budával való erős kapcsolatokat. Az 1540-es évek utáni események azonban nagyban megváltoztatták a váci kályhacsempeművesség jellegét. Ezt követően igazán jó minőségű csoportot majd csak a 17. század folyamán keletkezett „A” kétfejű sasos és az ezzel rokon csempedarabok jelentenek. Ezeken a kályhacsempéken kívül az utolsóként tárgyalt, Szent György-alakos töredékek minősége a legkiemelkedőbb. A 17. századi kályhacsempe csoportok A váci vár ásatásai során előkerült kétfejű sasos töredékeket, ahogyan a fentiekben láthattuk, négy csoportba osztottam: az „A”-csoport (10. tábla 1-16. tábla 2), az„A”-val rokon darabok (16. tábla 3-5), a „B”-csoport (17. tábla 1-19. tábla 8), és a „C”-csoport (21. tábla 1 - 31. tábla 6). Ezen kívül meg kell még említeni a csoportba nem sorolható Patrona Hungariae-i.brázolásos töredéket (32. tábla 1). A kétfejű sasos kályhacsempék keltezésével kapcsolatban számos nehézség merül fel. Jelenleg a lelőkörülmények, a stiláris jellemzők és a hagyományos történeti megfontolások alapján úgy tűnik, hogy a török uralom alatt nem készülhettek, illetve nem kerülhettek a váci vár területére. Az is kérdéses, hogy vajon nem másodlagosan, a 18. századi tereprendezések során jutottak-e fel a várba ezek a töredékek. Bár ezt kevésbé tartom valószínűnek, tekintve, hogy a vár központi helyen állt és kiemelt szerepet töltött be. Ezt a nézetemet támasztják alá a lelőkörülmények is, illetve az, hogy a városi ásatásokból előkerült, hozzáférhető anyagban csupán egyetlen alkalommal sikerült kétfejű sasos kályhacsempéhez tartozó töredéket azonosítani.275 A kétfejű sasos kályhacsempék technikájának, stiláris jellemzőinek és analógiáinak elemzése nyilvánvalóvá tették, hogy ezek a 17. század folyamán, illetve a 18. század elején keletkeztek. Sokszor szintén az ebben az időszakban készült, Szent György-alakos kályhacsempékkel együtt (32. tábla 2 - 33. tábla 7) kerültek elő. Amennyiben a történeti keltezést vesszük alapul, két időpont jöhet szóba. Az egyik lehetőség, hogy a kályhák az 1685-ös visszafoglalás után épültek és a lebontásukra a Rákóczi szabadságharc kapcsán került sor, amikor a vár ismét teljesen elpusztult. A másik lehetőség, hogy valamikor a szabadságharc után épültek, majd az 1720-as évekbeli planírozások során megszüntették őket, amikor a várat, illetve annak romjait is végleg lebontották. Az „A”-csoport (10. tábla 1-16. tábla 2) keltezést segíti, hogy annak analógiái Budáról és Sümegről is igen nagy számban ismertek, így a csoport jobban keltezhető a 17. század közepére, illetve annak második felére.276 Az „A”csoport magas minősége arra utal, hogy a váci és a dunántúli (sümegi) darabok készítési ideje nem eshetett távol egymástól. A köztük lévő erős rokonságot mutatják az olyan részletmotívumok, mint például a szárnykönyökök kiképzése.277 Mindezek ellenére a sümegi és a váci töredékek közötti típusazonosság egyelőre nem igazolható. A „B”-csoport (17. tábla 1-19. tábla 8) keltezése kapcsán a fő problémát az jelenti, hogy ennek a típusnak az analógiái jelenleg nem ismertek. A sas karmában tartott jogar és kard alapján ugyanakkor feltételezhető, hogy a csoport valamikor a 17. század végén, a 18. század folyamán keletkezett, mivel ez a két eszköz viszonylag későn vált állandó elemévé a kétfejű sasos ábrázolásoknak.278 271 Boldizsár et al. 2010: 30 (25. kép, A-F 18-20. típus rekonstrukció), 32. 272 Döry 2008: 594-596. 273 Tomka 2009: 373,375 (11. kép 1, IV/9. típus). 274 Holl 1993:267-272,268 (31-33. kép), 269 (34. kép), 270 (35. kép). 275 Ez a Patrona Hungariae-íbrázolásos töredék (32. táblai). 276 Kozák 1963a: 170,174,190. 277 Kozák 1963a: 166. 278 Kozák 1963a: 166. 140
