Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsemep leletek a váci várból
Sőmjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsempe leletek a váci várból 1. típus A 32. tábla 2. töredékétől a 33. tábla 7. töredékéig bemutatott darabok251 fehérre égett agyagból készültek, jól iszapoltak és finoman soványítottak. Rajtuk az ólommáz tompa, fénytelen, de jó minőségű, fűzöld, spenótzöld színű. A máz tökéletesen beborítja a felületet, beleértve a legapróbb részleteket is. A csempefal igen vékony, szinte súlytalan, az oldallap magassága alacsony, körülbelül 4 cm, a léckeretes perem többszörösen profilált. A csoport eddig ismert darabjai igen kiemelkedő minőségűek. A darabok éles nyomódúcról készültek, de a minta nem túl plasztikus. A korábban tárgyalt csoportokkal ellentétben (ez alól kivételt képez a 4. és az 5. csoport) feltűnő a példányok aprólékos kidolgozása, amely még a legkisebb részletekre is kiterjed. A kályhacsempén megjelenő szentnek két fő bemutatási módja ismert. Az egyiken az alak lovon ül és dárdát, illetve kardot fog. A lovon ülő típusnál a szent sárkányölés közben látható, a váci töredékek is ebbe a körbe sorolhatóak. A másik variáció, amikor a szent alakja páncélba öltözötten áll. Szent Györgyöt a lovagalakos-körbe tartozó csempéken ábrázolták így.252 Az összes kályhacsempén ugyanaz a kompozíció látható, ugyanakkor az apró részletek eltérőek, köztük például a máz és az egyes részletmotívumok. Szent György finoman omló köpenyt visel, nyakában kereszt lóg, felső testével kifelé hajolva két kézzel markolja a dárdát.253 A szentnek hullámos a haja, a fején olyan tollas kalap van, amelynek a 16. század végi német és osztrák ábrázolásokon található meg a párhuzama.254 Egyes esetekben az ábrázolt alak még bajuszt is visel. A dárda hegye elválasztja egymástól a „GEORGIVS”-felirat betűit. Gazdagon díszített a páncél, a lószerszám és a nyeregtakaró, a ló szőrét pedig sokszor vonalkázással érzékeltették. A sárkányfigura a csempe alsó peremén kúszik, csavarodó farka jellegzetes.255 A 32. tábla 2. és 3. töredékén a szent páncélos, dárdát fogó alakja látható. A páncél sűrű vonalkázása jelzi az aprólékos kivitelezést. A 32. tábla 4. töredékén a szent kardot emelő keze,256 a 32. tábla 5. töredékén vélhetően a sárkány farka, a 33. tábla 4. és 5. töredékén nagy eséllyel a sárkány alakjának egyes részletei, a 33. tábla 1. töredékén a ló feje, a 33. tábla 2. töredékén az ugró ló mellkasa és mellső lábai, a 33. tábla 3., 6. és 7. töredékein pedig valószínűleg a ló pontozott szőre, sörénye és a lószerszám látható. E váci töredékeknek igen jó analógiája került elő a budai palota ásatásai során középkori és török kori leletegyüttesekből. A darabok a palota Királypince elnevezésű részén a legfelső, igen bolygatott rétegből bukkantak elő.25' Elképzelhető, hogy a barokk kori palotaépítkezések során végzett tereprendezésekkel kerültek át itteni lelőhelyükre. A Vízivárosból és a Tabánból egyaránt ismertek a szent alakjával díszített kályhacsempék.258 A budai és a váci darabok között a legszorosabb rokonság fedezhető fel, ezért azonos műhelyben való készítésük sem kizárt. Melis Katalin véleménye szerint ezeknek a daraboknak a készítési ideje valószínűleg a visszafoglalás utánra, a 17. század végére, de esetleg a 16. század végére is tehető.259 A bemutatott váci példányok a budai 16. század végi, 17. századi csoportba sorolhatóak, és élesen elkülönülnek a budai 15. századi csoporttól. A fehérre égett agyagú, Szent György-alakos körhöz tartozik a budai palotai ásatások során előkerült Szent Rókus alakjával díszített csempe is. A peremkiképzés ugyanolyan, mint a Szent György-alakos kályhacsempéknél, a szent arcvonásai hasonlóak Szent Györgyéhez.260 A barokk korra Szent György tisztelete a háttérbe szorult.261 A 17. századra a korábbi, magasszintű kályhacsempekészítési hagyományoknak megfelelő ábrázolások helyét - a tárgyalt váci és budai töredékeket leszámítva -, a népies ízlésű darabok vették át. A kályhákon, a kerámián és a mézeskalácsformán megjelenő alak eredeti jelentése egyre inkább feledésbe merült.262 251 A 32. tábla 2. —33. tábla 7. töredékei a váci vár területéről kerültek elő. A 32. táblai, és a 33. tábla 1. darabja közölve: Tettamanti 1994:110,167 (34. tábla 1,2). 252 Holl 1958: 252 (3. típus), 255 (76. kép). 253 Melis 1986: 266, (18. kép). 254 Melis 1986: 267. 255 Melis 1986: 266. 256 Az erősen rongált töredék vélhetően más Szent György-alakos csoporthoz tartozik, mivel a 8. csoportba tartozó példányokon a szent dárdát (32. tábla 2, 3) tart a kezében. 257 Melis 1986:265. 258 Melis 1986:267. 259 Melis 1986:265-266. 260 Melis 1986:266-267. 261 Ekkoriban a települések határában a viharok távoltartása érdekében állították fel a szobrát. Bálint 1974: 217. 262 Melis 1986: 268. 138
