Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsemep leletek a váci várból
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsempe leletek a váci várból Típusba nem sorolható töredékek A töredékekből (31. tábla 1-6) az 1. típushoz képest igen kevés, hat darab került elő, technikai jellemzőik az első típust követik. Az élénkvörös, közepesen szemcsés agyagú, hideg zöld ólommázas darabok a kétfejű sasos kályhák vaskos sarok- és feles csempéi voltak. Az „Alcsoportban a párkánycsempék alkotnak külön típust, a „B”-csoportnál viszont nem maradtak fenn a kályha egyéb alkotóelemei. A 31. tábla 1. és 2. töredéke sarokcsempe részét képezte. A 31. tábla 1. töredékének az egyik oldalán a gyakran előforduló evezőtoll-motívum csúcsa figyelhető meg. A másik oldal érdekesebb, itt valamilyen leveles-indás bogyós növényi részlet szerepel. Ez arra utal, hogy az ilyen típusú kályhákon sem minden kályhacsempe volt kétfejű sasos. Ezt támasztja alá a 31. tábla 5. és 6. töredékének az ábrázolása is. Töredékessége miatt a 31. tábla 2. sarokcsempéjének a belső ábrázolása nem ismert. A 31. tábla 3. és 4. darabja feles csempék töredéke. A 31. tábla 3. töredékén a sas peremet érintő farktollai láthatóak. A 31. tábla 4. belső tükre letörött, így az ebben lévő kompozícióról sincsen információnk. A 31. tábla 5. töredéke valamilyen növényi indát ábrázol, a 31. tábla 6. peremtöredékének belső tükrében kantharosz kapott helyet. Motívumkincsük miatt nem kizárt, hogy a kantharoszos és az indás töredékek eredetileg egy csempén belül szerepeltek. A 31. tábla 5. töredékének indás ábrázolása emlékeztet a 31. tábla 1. sarokcsempéjének arra az oldalára, amelyik növényi ornamentikával díszített. A bemutatott darabok eltérő motívumkincsük ellenére a technikai és stiláris egyezések miatt mindenképp a „C”-csoport tagjai, igaz a kályhán elfoglalt pontos helyük nem ismert. A váci vár kétfejű sasos kályhacsempe leleteinek legnagyobb része a „C”-csoporthoz tartozik. A töredékek tömeges előfordulása miatt a várban valószínűsíthető a csoportba tartozó kétfejű sasos kályha, vagy kályhák léte, akárcsak az „Alcsoportnál. A „C” csoportba tartozó kályhacsempék kivitelezése és technikai megoldásai a „B”-csoporthoz hasonlóan kevésbé igényesek. Analógia tekintetében a „C”-csoport esetében kevésbé határozott körről van szó, mint az „A’-csoportba tartozó kályhacsempéknél. Ebből a szempontból Eger példája azért kiemelten fontos, mert itt számos kétfejű sasos kályhacsempe típus került elő. A párhuzamnak nevezhető egri darab229 a részletek eltérései miatt nem pont olyan típusú, mint váci „C’’-csoportba tartozó töredékek, viszont számos vonása visszaköszön a váci példányokon. A vörös agyagú, egyenetlenül kiégett,230 mázatlan töredék az egri ásatások során, 1957-ben került elő.231 Az egyszerű peremmel kereteit kályhacsempén a sas hasán, az egyik oldalon vízszintesen, a másikon átlósan vágott mezőjű osztrák-burgund címer van.232 A sasfejek felett glória van, a két fej között nyitott típusú korona lebeg. A koronakiképzés hasonló váci „C”csoportéhoz. A sasok nyaka és szárnya között húzódó szalag egyenesen feszül és nem hullámzik, a vége pedig visszacsavarodik. A szárnyak stilizáltak és rácsszerűek, ami emlékeztet a váci példányok díszítésére, az evezőtoll „S”-alakban ívelt. A combok hosszúkásak és csőszerűek, a szétterpesztett lábszár is hosszú, vékony. A sas nem tart jogart és kardot, ahogyan a „C”-csoportba tartozó váci darabokon sem szerepel ez a két elem. A kétfejű sasos ábrázolások 15-17. század közötti fejlődése jól tanulmányozható a váci és az egri példákon, a sasok evezőtollai teljesen felfelé mutatnak, a szárnykönyökök törése is megszűnik.233 Az igen sematikus farok részei olyanok, mintha növényi indáról szigorú sorrendben levelek hajlanának szét két irányba. Az egri kályhacsempét igen stilizált és geometrizált ábrázolás jellemzi. Fontos eltérés, hogy a váci „C”-csoporttal ellentétben az egri darab mázatlan. Kozák Károly szerint az említett példány Egerben a legkorábbi 16. század végi kétfejű sasos darabok közé tartozik. Előkerülése idején a leltárkönyvben 18. századiként tüntették fel.234 A jelenlegi szakirodalomban, Fodor László korhatározása nyomán szintén a 18. századi keltezés szerepel.235 Kozák Károly véleménye szerint a darab a füleld típusokkal kevésbé vonható párhuzamba (csak a sasok combjának csőszerű kialakítása hasonló), de bizonyos lengyel példákkal számos egyezést mutat.236 Kozák megállapította, hogy az egri kályhacsempe esetleg egri, vagy felvidéki készítésű lehetett.237 Az egri példány és a váci darabok stiláris és kivitelezésbeli eltéréseik miatt két külön típusba sorolhatóak. Elképzelhető, hogy a mesterek a dúcok elkészítésekor közös előkép alapján dolgoztak. Az a lehetőség is fennáll, hogy egyetlen grafikai előképből indult ki a mindkét kör anélkül, hogy az egyiknek tudomása lett volna a másik műhely 229 Kozák 1963a: 176 (48. kép). Ltsz. 57.15.1 (méret: 21x19,5x6 cm). 230 Havassy (szerk.) 2002: 86 (Kát. 81, Fodor László leírása). A kiégetés módja a színes képen figyelhető meg. 231 Kozák 1963a: 175. 232 Kozák 1963a: 170,177,196 (24. jegyzet). 233 Kozák 1963a: 166. 234 Kozák 1963a: 175. 235 Havassy (szerk.) 2002: 86 (Kát. 81, Fodor László leírása). 236 Kozák 1963a: 190. 237 Kozák 1963a: 190,194. 136
