Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Patay Pál: Régészeti barangolásaim Pest megyében
tehát még annyi. Bementem a boltba és vettem mindenféle olyan dolgot, ami az ásatáshoz kell: jegyzetfüzet, ceruza, csomagolópapír, radír, kötöző zsineg és egyebek. Betartottam a szavamat, elköltöttem az egész összeget.4 Az 1950-es években még kevés vidéki múzeum foglalkoztatott állandó régész muzeológust. Emiatt aztán a főhatóságunk - ami 1953-ig a MMOK (Múzeumok és Műemlékek Országos Központja), majd 1953-tól a felettes minisztérium volt (melynek a neve folyton változott) - leletmentés végett sokszor az ország legtávolabbi vidékére is kiküldték az embert. így, bár a balassagyarmati Palóc Múzeum régész muzeológusa voltam, több hétig Dunapentelén is ásattam. 1954-ben szintén kaptam egy ukázt: Vácott, az Akasztófa dűlőben bronzkori urnasírok jöttek elő, a lelőhely veszélyeztetett, végezzek leletmentést. A lelőhely a várostól délre, a 2. számú műút és a Duna közötti homokdomb volt, ahol nem sokkal később kishajógyár épült. Nyitottam egy szelvényt ott, ahol állítólag az urnasír előkerült, de bizony újabb nem akart előbukkanni. Megörültem tehát, amikor egyszer csak egy csontvázat találtunk. Mégsem dolgoztunk hiába! Ám ahogy bontottam ki, nem volt meg a koponyája. Aztán rátaláltunk, csak éppen a térdén. Hát persze, hiszen a dűlő neve akasztófa! Ez volt a 18. századi vesztőhely. Itt nem csak kötéllel, hanem pallóssal is végeztek ki embert. Nem is zavartam tovább a latort nyugalmában, befejeztem a munkát. Egy félévre rá újból Vácott találtam magam. A Magyar Tudományos Akadémia által javadalmazott tervásatások között paleolit, illetve mezolit kutatás is tervbe volt véve. A téma kutatójának az akkor még igen fiatal Gábori Miklóst jelölték ki. Ügy vélték azonban, hogy az ásatáshoz nincs elég gyakorlata, így engem tiszteltek meg azzal, hogy vezessem az ásatást. A publikálás joga azonban Gáborié volt. Enyém a munka, övé a dicsőség! Munkahelynek Gábori a Vác határában lévő Duna-menti rétség legdélibb részén fekvő homokdombokat javasolta (Sződliget szomszédságában, amiért is a lelőhelyet tévesen Sződligethez tartozónak véltük). Úgy hírlett, hogy itt mezolit lelőhely van. A munkára azonban már csak ősszel került sor, október 28-án kezdtük el a feltárást, ám néhány nap múlva abba is hagytuk. Találtunk ugyan mikroliteket, de nagyon szórványosan. Kultúrréteget sem lehetett megfigyelni. Átmentünk Pilismarótra. 1956. június 27-én délelőtt éppen a múzeumban voltam Balassagyarmaton. Telefonhoz hívtak. Ácsáról a községi párttitkár, Szeghalmi elvtárs keresett. Azt mondta, hogy jöjjek ki, mert földmunkák során régiségekre bukkantak. Mentem is azonnal, a 13.10-kor induló vonattal. A Papucs nevű erdőben hadianyag gyárat készültek építeni. Ehhez folytak előmunkálatok a Papucsnak a Galgára néző lábánál. A földmunkák során megbolygatott területen kelta és Árpád-kori cserepeket találtam. Megköszöntem Szeghalminak, hogy tájékoztatott, aki rögtön meg is hívott egy pohár sörre a helyi kocsmába. Néhánynapos leletmentést végeztem a helyszínen. Többek között feltártam egy, a domb oldalába vájt Árpád-kori kemencét. Sokkal jelentősebb leletnek számított azonban, hogy egy késő vaskori ház alapjai is előkerültek, minthogy ilyet addig Magyarországon még nem ismertünk.5 Az 1950-es években kapcsolatba, sőt baráti viszonyba kerültem a penci általános iskola igazgatójával Jakus Lajossal, aki nagy szorgalommal gyűjtötte a falujára és annak környékére vonatkozó történelmi adatokat és a földmunkák során előkerült régészeti leleteket. Ezekből aztán értékes helytörténeti gyűjteményt hozott össze. Néhányszor leletmentésekre is felkért. így 1955 augusztusában Csőváron, a falu közepén egy szivattyúház építése alkalmával két 5. századi germán sírra találtak rá.6 7 Jakus azonnal leállítatta a munkát, én meg oda gyorsan kiszállva feltártam azokat. Ugyanakkor az egykori levente lőtéren (a szőlőkbe vezető földútnak a váci műútból való kiágazásánál) kelta sírokat is kiástam. Ide még egyébként újabb sír kibontása végett 1957-ben is visszatértem.' Az egyik alkalommal, amikor Pencen jártam Jakus megmutatott nekem egy rozsdás vas kardot. Az ócskavastelepről hozta el, ahova a „gyújtsd a vasat és fémet” napok alkalmával iskolás gyerekek adták be. A kard markolatának a végét egy bronz stilizált sasfej alkotta. Szemet szúrt nekem, hogy egy ehhez hasonló kardot talált nem sokkal azelőtt Párducz Mihály a Szentes-vekerzugi szkíta temető egyik sírjában, csak azon a madárfej csontból volt. Elkértem Jakustól az előkerült leletet és bemutattam a Nemzeti Múzeumban Párducznak, aki egyetértett velem, hogy valóban egy újabb szkíta kardról van szó. Meg is egyezett Jakussal, aki a kardot a Nemzeti Múzeumnak adományozta,8 cserébe viszont a múzeum feleslegessé vált tárlókat juttatott neki, hogy gyűjteményét megfelelő körülmények között mutathassa be a látogatóknak. Patay Pál: Régészeti barangolásaim Pest megyében 4 Patay 1950. s Patay 1959. 6 Kovrig 1959. 7 Patay 1956. 8 MNM Ltsz. 56.12.1. 11
