Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Rácz Tibor Ákos: Dabas középkori temploma és temetője
maradt, egy a koponya bal oldalán lehullva, egy a mellkason került elő. A STR 9 betöltés bontása során még öt veret és egy bronzkarika került elő, melyek eredetileg ehhez a temetkezéshez tartoztak. A díszeket vékony bronzlemezből préselték és két lyukkal látták el a felfüggesztéshez. A kislányt zöld és barna üveggyöngyökkel díszített fejfedővel temették el; a gyöngyök a koponya mögött és bal oldalán voltak nagyobb számban. A sírt ráásták egy kerek, lelet nélküli gödörre (STR 30), ami vágta a STR 32 és STR 33 melléklet nélküli temetkezéseket. A STR 67 számon regisztrált elhunyt fejét összetett szerkezetű veretes párta díszítette (19. tábla 1-3). A párta a homlokon, a bal szem fölött és a bal halántékon maradt meg jól dokumentálható állapotban. A fejet övező faháncs alapra nagyon vékony, díszítetlen bronzlemezt illesztettek, melyen foltokban textilnyomókat is találtunk. A lemezt fölül (és talán alul is) korrodálódott vaspánt szorította rá a háncsra. A STR 91 fiatal lány textilövének első oldalát 4 cm széles, ezüstszálas fonat díszítette (20. tábla 6-8).13 A fonatra, szintén ezüstből, spirálfonalakat varrtak. Eredetileg talán virágszirom alakba rendeződtek, de a felszedés pillanatáig már csak néhány spirál maradt eredeti helyén. A STR 50 temetkezés mellkasát vastag szálú, keresztszövésű, fehér textilmaradványok borították (18. tábla 1-3). Állaguk a gipszhez hasonló, kemény, porlékony volt. A STR 50,52—55, 95 temetkezéseket ugyanaz a későbbi beásás vágta el. A STR 56 háton fekvő, nyújtott helyzetű váz (18. tábla 4-8) koponyája hátrabillent. Lábait későbbi ráásások bolygatták. Jobb karja a test mellett volt, bal keze hiányzott. Rajta feküdt a STR 57 temetkezés, annál korábbi volt. Mellkasán baloldalt Luxemburgi Zsigmond kopott verete, medencéje mellett, talán a kézbe helyezve 6,1x3,5 cm-es bronz corpus került elő. Lábai és karjai sérültek, végük letört. Az üreges öntvény elülső oldalán véséssel formázták a mellkas és a has vonalait. Krisztust merev, frontális tartásban, kitárt karral, enyhén jobbra billent fővel, függőlegesen redőzött, szoknyaszerű ágyékkendővel ábrázolja. Koronája és egyenes alakja inkább az élő és uralkodó Krisztusra utal, semmint a kereszthalált halt Megváltóra.14 A tárgy megformálása elnagyolt, kidolgozatlan, sematikus. A feltehetően magyarországi műhelyben készült corpus az Árpád-korban körmeneti keresztre lehetett felfüggesztve, a falusi egyház felszereléseként. Egy magánemberhez kerülve valószínűleg családon belül örökítették tovább, míg valakivel eltemették. A tárgy rendkívül kopott, és eredetileg talán aranyozva volt, mint a legközelebbi, siójuti párhuzama.15 A STR 65 melléklet nélküli váz bordái közt egy Luxemburgi Zsigmond parvust találtunk. A STR 85 temetkezés (20. tábla 1-5) koporsófedelének deszkázata a mellkason végig, valamint a combok közt is nagy felületeken maradt meg. Az elhunyt derékszögben behajlított jobb karján egy szerecsenfej es dénár feküdt az 1373—82 közti periódusból, a váz felszedése során pedig egy I. Ulászló érem került elő. A sírra ráásták a STR 81 és STR 86 melléklet nélküli temetkezéseket, azoknál korábbi volt. A 6. szelvényben bukkantunk egy 3-4 éves kisfiú bolygatott csontvázára (STR 38). Derekán vékony bronzlemezből préselt véretekkel díszített pártaöv volt (17. tábla). A bőrszíj és a veretek is rendkívül jó állapotban megmaradtak, bár egyes töredékei (többek közt a csat) már a feltárás előtt kimozdultak. Az egyrétegű szíj eredeti hossza 95—100 cm között lehetett, szélessége 1,5-1,7 cm volt. A veretek az öv teljes hosszán végigfutottak, kivéve a csat mögötti részt. A töredékekben felszedett öv megközelítő rekonstrukcióját a néhol illeszthető szakadások, és a veretek leosztása is segítette: három domború, félgömbös dudorokkal díszített, karéjos szélű, kerek veretet (átm: 1,5 cm) követett egy lapos, téglalap alakú, karéjos szélű veret (h: 2,4 cm, sz: 1,5 cm). Ez utóbbiakra amorf vaslemez és textil korrodálódott. A kerek vereteket középen egy, a négyzeteseket a szegélyen belül 2-2 kis nittszeg erősítette a szíjhoz. A veretek közti távolság 0,8-1 cm volt. A sort négyzetes testhez csatlakozó, pajzs alakú, díszítetlen, préselt szíjvég zárta. A vékony véreteknek, és szíjvégnek fehér textil, vagy selyem bélésanyag biztosította a tartást. Az övcsat nyolcas alakú, alul lapos, felül csúcsívbe összefutó, háromszög keresztmetszetű, vékony öntvény. Az öv túl hosszú lehetett a halottra: a derekat körbetekerték vele, a csaton áthúzták, úgy, hogy a csatpecek lehajtva a szíj alá került, majd a túl hosszú, és eredetileg valószínűleg lelógatva viselt további szíjrészt még egyszer teljesen körbehajtották. Az öv belső felén néhol rákorrodálódott, finom, hézagos szövésű, gézszerű textilminta látszott, talán a halotti öltözet lenyomata. A hátoldalon megmaradt famaradványok a koporsóból származhattak, míg a veretek felületén néhol látható textillenyomat halotti lepelre vagy takaróra utal. A temetkezés a STR 9 rétegben viszonylag magasan, közvetlenül a STR 47 omladékréteg alatt került elő, feltehetőleg időben is közel a késő középkori templom pusztulásához. Rácz Tibor Ákos: Dabas középkori temploma és temetője 13 Kaszaperen a 343. és 385. sírokban találtak ezüsthuzallal díszített szalagöveket, melyeket Bálint Alajos a 15. századra keltezett: Bálint 1938: 150-152 (XVIII. tábla 7,15-16. képek). 14 Lovag 1979:10-15. 15 M. Aradi-Bajzik 2008: 228 (2. tábla 1). 111
