Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Rácz Tibor Ákos: Dabas középkori temploma és temetője
szinte teljesen kitöltötte a „kincskereső gödör” kevert betöltése, és ez azért is sajnálatos, mert itt több falszakasz találkozott egymással (8. tábla). A szelvény alján dokumentált alapozásfoltok a falszakasz irányváltására, egy falkiugrásra utaltak. A szelvény közepén, egy nagyobb falkiomlás mellett megmaradt egy falcsonk, pontosabban egy fal alapozása, falsarokkal (8. tábla 2). A falsaroktól északkeleti irányban haladt az északi fal a négy szelvény közti tanúfalban, a 4. szelvényben megfigyelt árokvonulattal egy irányban, de a síkjához képest mintegy 120 cm-rel délkeletre tolódva. A tanúfalban látható falszakasz egyértelműen a falcsonk és alapozás meghosszabbítása. A 6. szelvény területén már délkeleti irányban haladt az alapozási árok, majd visszafordult délnyugat-északkeleti irányba (9. tábla). A késő középkori falak itt egy korábbi sírt (STR 37) vágtak (12. tábla 1). Az építők megtalálták a beásást, a csontvázat kiemelték, így a falakat nem a temetkezésre, hanem a sírgödör aljára alapozták. Az alapozási árok alja és a sírgödör alja közti 10 cm-es szintkülönbség tette lehetővé, hogy az alapozás egy része érintetlenül megmaradjon a 18. századi visszabontás során. A Zsigmond veret ebből az alapozás-foltból került elő (12. tábla 3). A 2—3. szelvényekben, az árok által kirajzolt, szabályos téglalap alakú tér a sekrestye lehetett (5. tábla 1). Időbeli viszonya a templomhajóhoz nem ismert. Az árok vonulata és sarka viszont itt ugyanolyan egyértelműen követhető volt, mint a főfalak esetében. A 7. szelvényben, igen kis szakaszon dokumentálhattunk egy északnyugat-délkeleti irányú árokszakaszt (10. tábla 1, 3-4). A késő középkori templom tehát sekrestyével ellátott, északkelet-délnyugati irányba tájolt építmény volt.8 Mivel semmilyen boltozati elem nem került elő, megkockáztathatjuk, hogy síkmennyezettel látták el. Az alapozási árok vonulata által sugallt alaprajzi elrendezés rögtön egy sor kérdést vet fel, mindenek előtt, hogy hol volt a szentély? Csábító lenne az 5. szelvényben megfigyelt beugrást a szentély vállával azonosítani, a 6. szelvény területét pedig a szentéllyel. Ez egy egyenes szentélyzáródású templomra utalna, ami a Zsigmond-korban meglehetősen szokatlan, de nem példa nélküli.9 A 7. szelvényben dokumentált alapozási árokszakasz és feltételezett falazat funkciója bizonytalan. Ha a templom nyugati lezárásával azonosítanánk, úgy a kiszerkeszthető beltér egy Árpád-kori templomra inkább lenne jellemző, mint egy késő középkori építményre. A gótikus templom ennél nagyobb kiterjedésű kellett legyen. Egy további bizonytalansági tényező a 3. szelvény északkeleti sarka felé haladó, a főfalaknál keskenyebb alapozás szakasz. Ez akár a szentély alapozásának is felfogható, ez esetben a szentély szelvényeinken kívül, keletre keresendő. A pontos alaprajz kiszerkesztése csak további régészeti kutatások elvégzésével válik lehetővé. Rdcz Tibor Ákos: Dabas középkori temploma és temetője A templom Árpád-kori előzményei A 2012—2013-as ásatás legkorábbi pénzei II. István, II. Béla és II. Géza veretei voltak. Nem sírokból származtak, tehát nem feltétlenül a temetőt keltezik, hanem a megtelepedést igazolják a 12. század első felében. Feltételezhetjük azonban, hogy már ekkor is állt templom a dombon, hiszen a Zsigmond-kori alapozási árok több sírt, sőt, amint alább látni fogjuk, egy falcsonkot is vágott. Egy korai kőtemplom létére, illetve átépítésére utalt a Zsigmond-kori templom falain kívüli középkori sírok betöltésében azonosított kőtörmelék. Az Árpád-kori templom alaprajzi elrendezése, kiterjedése azonban nem rekonstruálható. A késő középkori átépítés, a temetkezések, majd a 18. századi falkitermelés annyira megbolygatták a rétegeket, hogy alig maradtak támpontjaink a legkorábbi viszonyok megrajzolására. A korabeli járószinteket elásták, a templombelső padlóburkolatának nyomai - ha voltak egyáltalán - nem maradtak ránk. Nem kerültek elő kőfaragványok, nyílászárók, vagy boltozati elemek, melyek a periodizációt megkönnyítették volna. A falazat néhány megmaradt elemén a megmunkálás nyomai láthatók (11. tábla 4-5), de ezek alkalmatlanok datálásra. Eredeti pozíciójában maradt meg, de nem illeszkedik a késő középkori templom szerkezetéhez az a két falcsonk, melyeket az 1. és 4. szelvények közti tanúfalban (STR 46), illetve a 2. szelvényben (STR 6) dokumentáltunk (13. tábla). Mivel a Zsigmond-kor után a Templom-dombon nem építkeztek, a tört kövekből rakott, jó minőségű, szürke habarcscsal összefogott, nagyjából északnyugat-délkeletnek tájolt falszakaszok a legnagyobb valószínűséggel az Árpád-kori templom elemei voltak. A STR 6 falcsonk északi-északnyugati részét kivésték ott, ahol áthaladt rajta a késő középkori hajófal, ez a szuperpozíció a Zsigmond-kort megelőző keltezést bizonyítja. A két falcsonk funkcióját, az egykori építményben elfoglalt helyzetét a maradványok alapján nem lehet tisztázni, összefüggő építészeti egységet nem rajzoltak ki. Merőlegesek a Zsigmond-kori templom tájolására, falazatuk jellege és anyaga csak egymással egyezik meg, tehát 8 Az északkelet-délnyugati tájolás középkori Pest megyei templomok esetében szokványosnak számít. Tari 2000: 220-226. 9 Egyenes szentélyzáródású és szintén a Zsigmond-korra keltezhető az 1993-ban Pálóczi Horváth András és V. Székely György által kutatott kiskunmajsai templom (Ladányi-Paskuj 2010:9). A14. században a Balatonfelvidéken is épültek hasonló kialakítású templomok (László 1980:119). 109
