Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Rácz Tibor Ákos: Dabas középkori temploma és temetője
Rácz Tibor Ákos: Dabas középkori temploma és temetője dokumentálásuk után lebontottuk, így végül egy nagyobb, 142 m2 kiterjedésű, egybefüggő területet nyertünk. A bontás kézi erővel történt, csak a tanúfalak bontásához használtunk markolót. 2013-ban, az emlékmű alaprajzának megtervezésével újabb 14 m2 feltárása vált szükségessé. Elbontottuk a 2012-es két kisebb alapterületű szelvényünk közé eső felületet és egybenyitottuk a nagy szelvénnyel. Ekkor fejeztük be az 1. és 4. szelvények területének mélyítését is (2. tábla). A temetkezéseket is ideszámítva a két évadban összesen 108 régészeti jelenséget rögzítettünk. A Templom-domb stratigráfiája A kultúrrétegek szelvényeinkben azonos összetétellel és színnel jelentkeztek. A felső humuszréteg (STR 1) a sokszoros bolygatás után nagyon vékony, helyenként mindössze 5-10 cm volt. A 2007-es tereprendezések során, az akácos tuskózása után az egyenetlenségek betöltésére sárga homokot terítettek el a felszínen. Az 1960-as években nyitott, több méter átmérőjű beásás (STR 4) kitöltötte a teljes 5. szelvényt (8. tábla), de a szomszédos szelvényekben is sikerült regisztrálnunk: egy kisebb falszakaszra és közvetlen környezetére irányult, az altalaj szintjéig elpusztítva a csatlakozó kultúrrétegeket. „Kincskereső” gödrök előkerültek a többi szelvényünkben is. A humusz alatt a teljes vizsgált felületen kőtörmelékes, meszes omladékréteg következett (STR 2), melynek öszszetétele és vastagsága szelvényenként változott. Ahol a templom egykori falai húzódtak, vastagabb volt, a falakon kívül kevesebb volt a törmelék és átmenetesen váltott barna humuszba. A kőtörmelék mellett a réteg igen sok szórvány embercsontot, festett vakolattöredéket, valamint a középkor szinte teljes időszakát átfogó érmeket tartalmazott. Néhány sír (például STR 15 és STR 16) vágta, ami arra utal, hogy a sírmezőt a templom pusztulása után is használták temetkezésre. Az omladékréteg elbontása után tört köves, homokos-meszes, laza betöltésű, árokszerű beásásként jelent meg a középkori templom alapozási árka (11. tábla 1-2,13. tábla 1—2). Az alapozási árok betöltése (STR 8) és az omladékréteg voltaképpen egymással azonos: a 18. századi bontás során keletkezett törmelékes réteg. A falazatot annyira kitermelték, hogy eredeti helyén egyetlen kőtömb sem maradt, az alapozási árok alján csak foltokban maradt meg a kompakt, a törmeléktől elváló, habarcsos, apró kavicsos, helyenként agyagos alapozás alja (11. tábla 3). A 2000-es évek elején, egy felújítás során a református templom belső terében leverték a vakolatot. Az ekkor készült felvételeken jól megfigyelhető az egykori középkori falazatot alkotó építőanyag (12. tábla 4). A 6. szelvényben, az alapozási árok alján dokumentált agyagos, tapasztott felületből Luxemburgi Zsigmond aprópénze került elő (12. tábla 1-3), tehát a templom késő középkori építési fázisa a Zsigmond-korra tehető. Ezt a keltezést erősíti meg az egyik vakolattöredékben fémkeresővel megtalált ezüst Zsigmond veret is (24. tábla 5). Az alapozási árok által lehatárolt templombelsőben törmelékkel, helyenként hamuval, mészszemcsékkel enyhén kevert, sárga homokos betöltést dokumentáltunk (STR 9), melyben a temetkezések mellett vas-, bronz- és 13—15. századi kerámialeletek is voltak (14. tábla 1-2). A réteg összetétele helyenként változott (STR 31), az Árpád-kortól a Zsigmondkori templom használatba vételéig töltődött fel. A 6. szelvényben, kis kiterjedésű felületen dokumentáltuk a STR 9 réteg fölött, de a 18. századi kevert réteg alatt a téglatörmelékkel, kőtörmelékkel kevert, sárga homokos, meszes STR 47 omladékot (14. tábla 5). A legnagyobb valószínűséggel a késő középkori templom pusztulásával hozható kapcsolatba. Az Árpád-kori, homogén, sötétbarna homokos feltöltődés (STR 48) a 2. és 3. szelvényekben, foltokban volt dokumentálható, a késő középkori temetkezések beásásai közt (6. tábla 1, 4). Szintén a 3. szelvényben, az omladékrétegek elbontása után néhány sötétbarna homokos folt vált láthatóvá, ezek egyikéből (STR 19) II. Béla érme került elő (6. tábla 2). Körülötte, a sárga homokos altalajban, éles hegyű szerszámmal, valószínűleg ásóval mélyített korabeli beásások, szerszámnyomok foltjai rajzolódtak ki, hasonló betöltéssel. A Zsigmond-kori templom A Zsigmond-kori templom falait az alapozás legaljáig visszabontották, alaprajzát tehát a negatívból, az alapozási árok nyomvonalából rekonstruálhatjuk (1. tábla 1). Ennek forrásértéke természetesen nem mérhető magához a falazathoz. A STR 8 törmelékes betöltése minden szelvényünkben egyneműnek tűnt, de ez nem jelenti azt, hogy az egykori falszakaszok mind egykorúak voltak. A templom alapterületének kisebb része esett a szelvényeinkbe, feltehetőleg nagy felületek maradtak még feltáratlanul. Fentiek miatt az alaprajz nem szerkeszthető ki teljes biztonsággal. A templom északi fala a 4. szelvényben északkelet felé húzódott, itt nem csak az árok beásásának vonala vált el egyértelműen, hanem alján nagyobb foltokban megmaradt az alapozás is (7. tábla 1, 11. tábla 1-3). Az 5. szelvényt 108
