Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Beteljesült vágyálom, művésztelep és festőiskola

Jeges Ernő: Piros kalapos önarckép, 1922 Olaj, vászon, 61 * 52,j cm \ Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria az izbégi templomban dolgozott/59 megkérdeztem mit kapott ebédre. Rántott csirkét. Na és mi volt tegnap? Csirkepaprikás. Ugyanis amíg ízbégen dolgozott, az ottani egyházközség vendége volt, s a hívek, az ottani parasztok a legjobbat akarták nyújtani, ami persze csak a csirke lehetett külön­böző változattokban. [...] Paizs Goebel Jenő a művésztelepen, 1942 Archív sajtófotó \ Ferenczy Múzeum Ma is látom magam előtt, ahogy a kizöldült pá­zsiton az öreg platánok között sántikálva jön-megy Paizs Goebel Jenő. Süket volt és nehezen beszélt, így elzárkózottságában egész külön világot alakí-359 1950-es évek eleje tott ki magának, s piktúrájában nem számított sem a tér, sem az arányok. Furcsa, álomszerű dolgokat festett, belső álomvilágát vetítette a vászonra. Eh­hez hozzájárult a Párizsban látott ’izmusok’ hatása, s egyszer előttem is leszólta az impresszionizmust, mint túlhaladott kifejezési formát. Órákon át tudott fantáziálni, elképesztő történe­teket gondolt ki és mesélt el nekünk. Kiapadhatat­­lanul törtek elő belőle az egyéni sztorik, melyeket magas fejhangon, beszédhibásán még egyénibbé varázsolt. Nagyon lelkesedett Csontváryért360 és a francia Rousseau-ért361. Pándy Lajos, 1928 Archív fotó (részlet) \ Ferenczy Múzeum Egyszer meghívott a pesti Mária utcai műtermé­be. Útközben különböző felvágottakat vásárolt, hogy megvendégeljen. Műtermében afféle művészi rendet­lenség honolt. Az asztal is tele volt fogkeféktől a cipő­keféig mindenféle holmival. Pillanat alatt áttekintette a helyzetet, s egy erélyes mozdulattal lesöpört min­dent az asztalról, mondván: így ni!’ Lerakott mindent az asztalra és falatozni kezdtünk. Azután kiöntötte szíve bánatát, mert nagyon szerelmes volt egy asz­­szonyba. Akkor láttam micsoda tűz égett Jenőben! [...] Pándy Lajos érdeklődése két irányba terjedt ki. Az egyik a képzőművészet, s annak is inkább a gra­fikai része, másik pedig a néprajz, az etnográfia, melynek szintén a szerelmese volt. Szenvedélyesen gyűjtött néprajzi tárgyakat, népi emlékeket. Benső barátságot tartott fenn néprajztudósokkal: Györffy Istvánnal362, Gönyei 360 Csontváry Kosztka Tivadar, festő (Kisszeben, 1853 - Budapest, 1919) 361 Henri Rousseau, francia festő (Laval, 1844 - Párizs, 1910)) 362 Györffy István, néprajztudós (Karcag, 1884 - Budapest, 1939) 74 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI

Next

/
Thumbnails
Contents