Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Beteljesült vágyálom, művésztelep és festőiskola

mennyire preeíz, pontos, naplójából is kitűnik. Az 1920-30-as évek feljegyzéseiből nem csak a reá vonatkozó dolgok derülnek ki, hanem nyolcunkra vonatkozólag is, ki hol, mikor, mennyiért adott el képet, milyen kiállítási tervei vannak, ki hol és min dolgozik, kinek mikor nem volt pénze, honnan kölcsönzött. [...] Egy emlékül eltett cédula hadd illusztrálja precizitását. Évekkel ezelőtt a sárospataki alkotóházba egyidőben kaptunk beutalást. Ekkor segítőkészen, nehogy valamit otthon felejtsek, írásban felsorolta mit kell magunkkal vinni. Tehát hadd örökítsem meg e kedves mementó tartalmát: ’Vidéki tájképfestő[nek] vinni kell.’ Előzetesen minden fizetnivalót rendezni kell. Nyiratkozni. Címet hátrahagyni, festővászon, vakkeret, festék, ecsetek, spactli357, tábori állvány, tábori szék, palettatartó, paletta, szilke, üveglapocska festékek elhelyezésére, spárgák, heveder v. szíj összecsatolásra, rajzszögek, lenolaj, festőszer, lakk, terpentin, terabin

Bánovszky Miklós: Önarckép, 1923

Olaj, vászon, 78*64 cm \ Magántulajdon

szárító kromofág, ecsetmosó bádog, petróleum, ecsetmosó szappan, villanylámpa, gyufa, gyertya, gyorsfőző, spiritusz, feszítőszög, feszítőfogó, pecsétviasz, képakasztó karikák, 4 db kis tükör, ceruza, rajzszén, WC papír, kis harapófogó kalapács, néhány szög, srófhúzó, ár, kés (zseb), vászonfelcsavaró, rúd, seprőnyél, rongyocskák, collstock, kis vászon darabkák (festő), szemellenző, törülköző, ruhafogas, borotva holmi, cipőkefe, mosdószappan, fogkefe és paszta, zsebkendő, edénytörlő rongyocska, rajzpapír v. vázlatkönyv, hálóruha, ingek, zoknik, munkaruha, nagyobb tükör, festődoboz,

spakli: nyeles kaparó, simító eszköz

körömkefe, fésű, termosz, bögre, fürdőnadrág, kávé (darált), kávéscsésze, kávéfőző, főzőzsinór, levelezőlapok, levélpapír és boríték, bélyeg, három 50x50 cm és 60x80 cm vakkeret és vászon’. [...]

A harmincas években a művésztelepen áthullámzó neoklasszicista (Casorati-Oppi)35S irányzatot Heintz Henrik gyakorolta a legeredményesebben. Igen jó koponya volt, jó teoretikus. Kövérkés, segítőkész ember, azok közé tartozott, akik lelkileg közel kerültek hozzám. Főképp figurális ké-Heintz Henrik: Önarckép, 1926

Olaj, karton, 40,5 * 34,5 cm \ Ferenczy Múzeum

pékét festett, amelyekkel abban az időben sikerei voltak. Aranyérmet is nyert. A budapesti Ferdinánd téri római katolikus templomot ő díszítette freskókkal, de dolgozott több vidéki templom falain is. 1942-ben velem együtt kapott székelyföldi ösztöndíjat. Remekül rajzolt, igen erős kompozíciós készsége volt. [...]

Vidám, örökös optimista, tragédiákat fel nem vevő, segíteni kész, odaadó barát volt Jeges Ernő, akiben semmiféle szakmai irigység nem nyilvánult meg. Még pénzzel is sokszor a segítségünkre sietett. Mindenkiről csak jót mondott és ahol csak lehetett mindenkin segített. Korán megnősült és ezzel bohém életmódját lezárta. Az első gyermeke születése után lelkendezve mondta: Van neked fogalmad Béla, milyen finom dolog apának lenni!’

Jó grafikus volt és dús fantáziájú. Játszi könnyedséggel komponálta és festette meg több Szentendre környéki templom freskóit. Emlékszem, amikor

Felice Casorati, olasz festő (Novara, 1883 - Torino, 1963), Ubaldo Oppi, olasz festő (Bologna, 1889 - Velence, 1942)

A BETELJESÜLT VÁGYÁLOM 73