Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Boromisza Tibor felfedezi Szentendrét
szamerengés után plasztikus képet fest Boromisza új szentendrei rezidenciájáról. „Eszembe jutnak a hosszú téli estéken folytatott beszélgetések, amikor egymás szomszédságában lakva, a Margit-sziget nyugalmas csöndjében anynyiszor vitáztunk az ázsiai szellem, a hindu bölcsészet európai térfoglalásáról. Boromisza elmélyülésre, szemlélődésre hajló lelkét megejtette a titokzatos filozófia termékenyítő varázsa. Buddha híve. Nem annyira külsőségekben, mint inkább benső hit szerint. [...] Bádogfödeles kis villa. Előtte lankás domboldal, vedlett szőlősor. Mint valami elhagyott dzsidástábor földbe tűzött pikái, meredeznek a szőlőkarók, a leveletlen tőkék mellett. Túl a völgyön, Üzbég281 felé, a Sátorhegy liláskék fala hosszan elnyúlva vágja keresztbe a narancssárga, alkonyati eget. Jobbra, a nyolctornyú város alatt, a Duna acélos tükre csillog, akár egy századok előtt itt felejtett, óriási görbe török-kard. Az esti sugárzás rozsdafoltokat vet rá. Igazán festői tájék, piktor szemének való, változatos talajának hullámzó formáival, ég és föld gazdag árnyalású színeivel. Ez a kis szoba, itt a domboldalon épült villa hátsó részén, Boromisza Tibor művésztanyája. Fala szinte eltűnik a ráma nélkül felaggatott, friss képek dekoratív tapétája alatt. A szekrények tetején, a sarkokban, egymás elé állítva, mindenütt csupa kép: a szentendrei tavasz, nyár és ősz dús festői termése. A szűk műterem csupán raktára a színes vásznaknak, amelyek mind kinn, a szabad ég alatt, napos partokon, árnyékos dombok alján készültek. Ez az érdekes, nagy tehetségű művész nem vasárnapi kiránduló módjára szereti a természetet. Benne él, érez és gondolkodik. Minden képe valami himnuszos, pogány hitvallást tévő áhítatos tanúság erre. Ó maga itt áll előttem a szellősre tárt ablaknál, barna bársonyruhájában, a hajdani lovastiszt daliásságát őrző, araszos vállaival, domború homlokával, álmodozó tekintetével s hátrasimított, hosszú, szénfekete hajával, amelyben itt-ott már hamvas esomókat égetett a férfikor tüze. Széles gesztusokkal mutat a képeire, amíg nyugodtan, tempósan, ízes magyarsággal beszél:- Ha ezek itt el nem mondják, hogy mit akarok, mire törekszem, akkor én hiába is fáradok a szóval. Naturalizmus vagy impresszionizmus-e amit csinálok? - nem sokat törődöm az elnevezéssel. Híjják úgy, ahogy akarják. Azt próbálom vászonra rögzíteni, színekbe és formákba törni, amit magam körül látok. S egy kicsit talán a rejtett összefüggést 2BI ízbég Boromisza Tibor: Vörösen izzó nap a szurdok mögött, é. n. Akvarell, tus, papír, 19,5*27,5 cm \ Magántulajdon is, amelyet a jelenségek külső takarója alatt érzek. Mert vallom, hogy valami nagy titokzatos egység szintézisében egyesülnek a dolgok. Fű, fa, víz, ember, állat, felhő, fény, árnyék, Maja fátyolába takartan, egyetlen egészet jelent az én számomra. Az embert nem látom külön, elvonatkoztatva a körülötte lévő élettől. Benne érzem a miliőjében s így is adom vissza. [...] Ázsia volt a bölcsőnk s az ázsiai bélyeget fölismerhetően őrzi népművészetünk, a székely kapuktól az írott kendőkig. István király hiába állította keresztvíz alá a magyarságot, pogányságunkat ezer esztendő alatt se tudtuk levetkőzni. Pogány életöröm árad a magyar lélekből s a belőle támadt művészetből. Ősi derű, nyugalom és békesség. Nagy erő ez, amelyet a föléje vont máz sem tudott kikezdeni. De hagyjuk. Hiszen ma még ebből is politikát csinálnak. Már pedig én - hála Istennek - kívül élek minden politikán. Még a művészetpolitikán is. A természet érdekel, meg az, amit csinálok, aminek elérésére törekszem. Kifejezni a jellegzetes vonásokat egy-egy táj arculatán, egységbe foglalni a látszólag széthangzó színakkordokat s megéreztetni a teret, a tárgyak térbehelyezettségét. Különösen a fényhatás, a levegő átvilágítottsága, a felhők alól kibukkanó sugárkévék reflektorszerű játéka érdekel és izgat. Azt hiszem, sok olyan problémát sikerült megoldanom, hogy nyugodtan válogathatom össze most készülő kiállításom anyagát.”282 Nemcsak Kárpáti Aurél kereste fel Boromiszát pismányi egyszobás lakás-műtermében. Földi Mihály lapszerkesztő is ellátogatott hozzá, hogy a festő margitszigeti tartózkodása után újfent hírt adjon róla. Az ő személyes élményei, akárcsak 282 Kárpáti Aurél: Látogatás Boromisza Tibor műtermében. Pesti Napló, 1923. december 2. BOROMISZA TIBOR FELFEDEZI SZENTENDRÉT 55
