Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Boromisza Tibor felfedezi Szentendrét

A Kereszthegy Nagybányán Archiv fotó I Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria Kárpáti Aurélé, értékes epizódokkal járulnak hozzá a festő szentendrei korszakának megismeréséhez. „[...] nagybányai, szatmári, dunavecsei, Mar­­git-szigeti, budai tájképek [...] ott égnek körü­lötte a szobájában. Egymás felé fordítva a teljes beérkezetlenség homályában világítanak szekré­nyei tetején, a falnak támasztva. Most elhagyta a szigetet és magával vitte őket Szentendrére. Csak a hely változott, a magány maradt. Szentendrén, félreeső kis városkában gubbaszt a napjaival, ha­talmas fényküllőivel, virító zöld fáival, tomboló színkoncertjeivel. Hallatlan erő és munkakedv lobog benne, fáradhatatlanul dolgozik és gondol­kodik. Optimista kedély. Csontos kemény fejé­nek nyughatatlan magyar lázát hűs gondolatokba borogatja. Asztalán fekete kötésben egy magyar Buddha-tanulmány, a Dhammo283 284 285, rajta ül fehér gipszben maga Buddha-isten. Kemény nyakú ma­gyar, aki a mai sors mostohaságában Buddha sze­líd nirvánájával28 ‘ vigasztalódik, szilaj, lázadó vér, amely szentendrei magányában a szanszáró28’ hús körforgásain hintázik, magyar festő, aki örömét a színekben, az életben, japános stílussal enyhíti.”286 283 Lénárd Jenő: Dhammó. Bevetetés a Buddhó tanába. Budapest, 1911 284 Nirvána: a teljes nyugalom, kiszabadulás a lélekvándorlás körforgásából. 285 Szanszára, szamszara: az élet körforgása, lélekvándorlás. 286 Földi Mihály: cím, megjelenési hely és idő nélkül (újságcikk töredék) Boromisza hagyaték Szentendrén minden Nagybányára emlékeztet Boromiszának nemcsak festészeté­ben, de magánéletében is új fejezetet nyitott Szentendre. 1925 decemberé­ben házasságot kötött az érsekújvá­ri Holota Évával, akit még a szigeti Kisszállóban ismert meg. Házépítés­be kezdett a leányfalui út mentén húzódó domboldalon287, pazar kilá­tással a Dunára és a városra. Készülő szentendrei házától alkotó kedve is új lendületet kapott, akvarellekben örökítette meg az építkezés fázisait: az alapozást, a falrakást, a kútásást. A munkavégzés ritmusa, a termé­szetes mozdulatok tanulmányozása, képi ábrázolása már Nagybányán is erősen foglakoztatta. Házát kívül és belül egy-egy általa készített, Budd­hát ábrázoló nagy freskó díszítette, s már saját teraszáról festette meg remek akvarell sorozatát, a tucatnyi változatot felkínáló napfelkeltét. 1925-szeptemberében ismét egy ismerős tollfor­gató kopogtatott Boromiszánál, ezúttal a „feltűnően öltözködő, életművész”, a képzőművészet világában is járatos Lestyán Sándor. Ő fordította franciából magyarra a kétszáz számozott példányban megje­lent Munkácsy Mihály memoárt288. Lestyán Sándornak az Újság című napilapban megjelent, túlzásoktól és elírásoktól sem mentes írásának háromhasábos címe tényként fogalmazta meg, hogy „Szentendrén alapítanak művésztele­pet a hazátlanná lett nagybányai festők”. S mint­ha ennyi nem lenne elég a figyelem felkeltéséhez, két hosszú alcím részletezi tovább a legfontosabb tudnivalókat: „A mai Magyarországon ez az egyet­len hely, ahol a régi reminiszcenciákat megtalál­ják. Egy középkorból kiemelkedő város, mely a legmodernebb művészeket inspirálja. Boromisza Tibor és Erdei Viktor körül már egész festőgárda csoportosul. - Hegyi emberek között, valóságos nomád életet élnek a szentendrei festők és rovás­írással jegyzik képeiket. ”289 A bőbeszédű cím utol­só szakasza jól hangzik, de semmiben nem fedi a valóságot: nem hegyi emberek között s nem no­mád életet éltek a festők, képeiket sem jegyezték 287 A mai Ady Endre út 64. szám alatt. 288 Munkácsy Mihály: Emlékeim, h. n. 1921 289 Lestyán Sándor: Szentendrén alapítanak művésztelepet a hazátlanná lett nagybányai festők. Újság, 1925- szeptember 6. 56 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI

Next

/
Thumbnails
Contents