Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Boromisza Tibor felfedezi Szentendrét

Boromisza Tibor: Téli napfelkelte a Szamárhegyen, 1922 Akvarelt, tus, papír, m. n. \ Magántulajdon Poros kisvároska volt macskakőfejes utcákkal; több sikátor és zeg-zug bújt meg benne, mint amennyit ma” s tud felmutatni az idegenforgalom. Virágokkal tarkított furcsa épületkáosz volt ez a város, idegen alig fordult meg benne, a lakosok felének a szavát sem értettem. A szűk piacon rácul beszéltek, azt a sváb di­alektust, ami itt ütötte meg fülemet, szintén nehezen kapiskáltam. A szlovák szó sem úgy hangzott, mint az én szűkebb hazámban, Gömörben.[...| Akik legjobban megragadták figyelmemet, azok a söröző helybeli polgárok voltak. A mai Béke étterem helyén - ha jól emlékszem a névre, akkor Korona Szálló volt - pirosterítékes kis vendéglő állott, ajta­ja előtt vászontetővel födött terasz, a teraszon pe­dig néhány pihenő, söröző öreg polgár. Kiflit nyo­mogattak a sörbe, mint a vénasszonyok a kávéba és ezt a sörös kiflit uzsonnázták. A langyos sörbe merítgetett kiflik és a sörhabos bajszok látványa kissé hátborzongató volt, de nem tudtam a szemem levenni róluk. Jól érezték magukat. Innen egy né­met, onnan egy-egy dalmát szó hangzott, a vendég­lő mélyén valaki tamburát próbált. [...] Szentendrére a poros antikvitás nyomta rá bé­lyegét. A lovas kocsik a Duna-parton verték a port, az izbégi meg a szentlászlói276 szekerek valahol a templomok körül, a por behatolt a templomok­ba is, mert akkor még a legtöbb templom kapuja 275 Az idézett szöveget az 1980-as évek elején írta a szerző. 276 Pilisszentlászló: szlovák település Szentendrétől nyugatra, a hegyek között. kitárva várta a hívőket és az arra vetődő idegent. Lakott a városban püspök is. A mai széles utcák he­lyett keskeny, kis, esőtől vert kövezett árkok, rozs­dás kocsárnyák - a ház frontján levő vas pinceka­puk - szentképek és keresztek, a Szamárhegyről alácsurgó mosogatólevek, kósza kutyák, rikoltó kakasok üdvözölték az idegent.”277 Sugárkévék és napfelkelték Boromisza első szentendrei lakása a Szamárhe­gyen278 az Iskola u. 12 szám alatt volt az u. n. Kalauz­házban. Innen költözött át néhány hónap elteltével Vevér Oszkár279 pismányi280 * villájába. 1923 őszutó­ján Kárpáti Aurél már itt látogatta meg őt. A talál­kozásról élvezetes írásban számolt be a Pesti Nap­lóban, Carpaccio néven. Boromisza egyre erősödő érdeklődését, vonzalmát a keleti gondolkodásmód és művészetek iránt, Kárpáti egy személyes emlék felidézésével gazdagítja írásában, majd a rövid visz-277 Szombathy Viktor: Robert Graves Szentendrén és más mikszáthságok. Dunakanyar Tájékoztató, 1985.1. sz. 49. p. 278 Szamárhegy (korábban Angyalhegy vagy Istenhegy): Szentendre belvárosá­nak a Dunával párhuzamos, magasabban fekvő része a Rab Ráby tér és a Dézsma utca között. A szerbek betelepülése után többségében a katolikus dalmátok által lakott városrész. A két világháború között nyaranta a városban dolgozó festők közül sokan itt béreltek maguknak u. n. „hónapos” szobát. 279 Vevér Oszkár, könyvkereskedő, gazdálkodó (?,? - Szentendre, 1930-as évek közepe, második fele) 280 Pismány: Szentendre egykori leghíresebb és legnagyobb szőlőhegye. A 19. század végi filoxéravész után gyümölcsöskertekkel tarkított üdülő negyeddé alakult át. 54 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI

Next

/
Thumbnails
Contents