Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Barangolások Európában
tehát két hónap alatt festettem meg, s nem is tekintem tökéletesen befejezettnek). Persze ez a pénz most már elfogyott, s most egy pár 300 frankos portrait megrendelés tartja bennem a lelket, ez azonban egy hónap múlva bizonyosan megszűnik, s aztán hogy mit esinálok, nem tudom... Ölellek szeretettel, Ernő”231 Párizs és Itália bűvöletében Barcsay 1926/27-es, kalandokban bővelkedő párizsi és firenzei útja az eddig idézettek közül az egyik legátélhetőbb történet, magával ragadó, élvezetes stílusban, közvetlen hangnemben elbeszélve. kedves humorral fűszerezve. „Sohasem gondoltam arra, hogy én valaha is eljuthatok Párizsba, de a sors jó volt hozzám, - kijutottam. 1926-ban elnyertem az egyéves párizsi ösztöndíjat. Akkor még a főiskolára jártam. Négyéves volt az oktatás, és utána két évig még úgy nevezett művésznövendékek lehettünk, bejárhattunk a műtermekbe, dolgozhattunk. Mint főiskolás éppen a makói művésztelepen voltam, mikor egyik kollégám újságolta, hogy valamelyik napilapban olvasta a nevemet. Mint leendő párizsi ösztöndíjast emlegettek. Nagyon boldog voltam. [...] Az 1926-27-es tanévre, tíz hónapra szólt az ösztöndíj. 1926 november elején indultam útnak, nem egyedül, hanem többedmagammal. A Rue Bernardin 30. számú szállóban laktam, nagyon kedves régi hely volt az otthonom. A szobát Ruzicskay Györgytől232 örököltem, így nem kellett lakás után szaladgálnom. Az idegen nem is hinné, mennyi kiállító helyiség van ott Párizsban. Igen rossz képeket láthattam ezekben a kis galériákban, de egyegy jó is akadt köztük, (például Modigliani.) A sok szemét nagyon elkeserített, és bánatomban mindent megírtam Lyka Károlynak233. Ő azonnal válaszolt: Utazzon el Olaszországba, mégpedig Firenzébe, mert Firenze a reneszánsz kincsesháza - írta. Mindenhez idő kell. Nem utaztam el, hanem lassan-lassan megbarátkoztam Párizzsal, megismerkedtem vele. Főképpen a Boulevard Saint- Miehel-en és a Montparnasse körül lézengtem, az a környék tetszett leginkább, ott volt a diáknegyed, és ott éltek a fiatalabb festők is. Esténként elmentem és beültem a Café de la Coupole-ba. Volt 231 Jeges Ernő levele Deli Antalhoz. Kézirat. 1924. Ferenczy Múzeum Adattára. K. 67.546. 4/25 232 Ruzicskai György festő, grafikus (Szarvas, 1896 - Budapest, 1993) 233 Lyka Károly, művészettörténész (Pest, 1869 - Budapest, 1965) ott egy másik kávéház is, a Rotonde - azt nem szerettem, oda csak nagyon ritkán mentem el. Ezek a kávéházak mind tele voltak aggatva képekkel, és az akkori ízlésem szerint, mind modern giccsek lehettek. [...] Először az impresszionisták kötöttek le, hiszen Rudnaynál234 ilyen műveltséget nem kaphattam. [...] Elsősorban Monet233 és Pissarro voltak rám hatással, anélkül, hogy impresszionista képeket valaha is festettem volna. Meg sem próbáltam. Azt a korszakot valahogy áthidaltam. Most sem felejtem el azt a pillanatot, amikor megláttam a Louvre-ban Pissarrónak a Pont Neuf című festményét. Mennyire meglepett a kép őszintesége, a faktúrája, szépsége, újszerűsége. Később, amikor Cézanne-nak egy a tengert ábrázoló képét láthattam a Luxembourg Múzeumban - alig tudtam onnan elmenni. [...] Braque-képeket is láthattam itt-ott, ritkán egykét tájképét is. A formavilága megfogott, de nem tudtam magamévá tenni, mert tőlem még idegen volt a kép szelleme. Inkább vonzott az a különös világ, a Braque-i világ, de nem tudtam megérteni, hogyan lehet ilyen formákat kitalálni. Láttam Matisse-képeket is, azok különösnek tetszettek, megfogtak a dekorativitásukkal, de akkor még nem éreztem azt, amit most érzek, hogy Matisse művészete idővel folyton nőni fog, vagyis a festészetét az idő igazolja. [...] És végül Cézanne vonzott nagyon, akkor is és ma is. A színei megkaptak. A formavilága, a tere. A terének lépcsőzetes felépítése. [...] Cézanne-nál megéreztem valamit, hogy ez az ember, ez a zseni valami egészen újat talált ki. Akkor nem tudtam volna így megfogalmazni, mint most. A huszadik század festészetét Cézanne nélkül nem is tudom elképzelni. [...] Aztán persze nagyon gyakran elmentem a Louvreba, már csak azért is, hogy a lelkiismeretemnek eleget tegyek. Őszintén meg kell mondanom, hogy a múzeumok kevésbé vonzottak, mert akkor elsősorban az élő művészet volt számomra érdekes. [...] Jártam hát a kis galériákat, a múzeumokat, de máskülönben nagyon anyátlanul mozogtam ott kint, és a magyarokon kívül nem is nagyon érintkeztem senkivel. 200 pengő ösztöndíjat kaptam, beosztottam, szerényen telt a legszükségesebbekre. Étkezésre nagyon keveset költöttem, néha kisütöttem egy darab húst, vagy babgulyást csináltam magamnak, ez nem került sokba. Ha meg nem 234 Rudnay Gyula festő (Pelsőc, 1878 - Budapest, 1957) 235 Claude Monet, francia festő (Párizs, 1840 - Giverny, 1926) BARANGOLÁSOK EURÓPÁBAN 43
