Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Barangolások Európában
Jeges Ernő: Egy szerelem szimbolikus története, 1924 Archív fotó I Magántulajdon tízezresről is, de akkor már nagyon nagy művész az illető. Tehát mondom, azért itt aránylagosan honorálják az embert, és ezért az árért nem egy téli kabátot, hanem három-négy-ötöt is vehetek, nem mint otthon. Negyven frankot kaptam egy rajzért (mint kezdőnek adtak ennyit), ezért már egy cipőt vehetek itt. Otthon mint hazánk neves grafikusának adtak legföljebb háromezer koronát, próbáltam volna én azon cipőt venni odahaza. Ezért remélem itt boldogulásomat, legalábbis lehetőségét akarom megadni. Lehet azonban, hogy ha nem tudok pénzhez jutni, hát hamarosan viszontlátsz Pándy225 örömére. Nagyon kérlek e levelem vétele után végy erőt magadon, ragadj tollat a kezedbe és írj, okvetlenül elvárom leveled. Szőnyi226 írt, kért reprodukciót. Küldtem neki, igaz, hogy sokba került, de annyira feldicsértem neki Rembrandt Szamaritánusát, hogy aztán kért belőle. Hát a Louvre22 az nagyon szép... A Luxemburg228 229 kiábrándító. Egy pár jobb franciát említhetek csak, mint Bastien Lepage-t és Manet, a többi mind giccs, Degas224 dolgai sem tetszenek... Ölel szerető barátod Ernő”230 225 Pándy Lajos 226 Szőnyi István, festő (Újpest, 1894 - Zebegény, I960) 227 Louvre: Párizs legnagyobb, 1793 óta működő, világhírű, múzeuma. 228 Luxemburg Múzeum: Párizs egyik legnagyobb múltú, a 18. század közepétől működő múzeuma. 1818 és 1937 között a kortárs művészet kiállítóhelye. 229 Edgar Degas, francia festő (Párizs, 1934 - Párizs, 1917) 230 Jeges Ernő levele Deli Antalhoz. Kézirat. Ferenczy Múzeum Adattára. K. 67.546. 4/25 „Kedves Tóni! Amint megígértem, egy hosszabb levélben beszámolok Párizsban viselt dolgaimról, íme: Münchenben elválásunkkor nem gondoltam szavaid komoly megvalósulását: egy évig nem tudok majd dolgozni, mondottad, s így történt, mert a barbizoni egypár kép megfestését kivéve, tényleg semmit sem dolgoztam a nagy nyomorúság miatt. S pontosan januártól kezdhettem el csak a munkát, s képzelheted, a nagy lefojtottság egy nagy képben robbant ki, melyet a mai nappal fejeztem be, s küldöm be a májusban megnyíló Szalonra. Nagy kő esett le szívemről, hogy párizsi tartózkodásom nem vész el, s bárha nem is úgy sikerült a képem, ahogy elképzeltem, mégis megelégedettnek érzem magam, mert dolgoztam. Azt hiszem sokat tanultam ezen a képen, főleg azt, hogy nagy képet nem jó, nem kellemes festeni, s majdnem azt, hogy nem is szabad (2 m 40 cm hosszú és 1 m 60 cm magas a kép). Sok szenvedéssel járt, hogy megközelítő megelégedettséget érjek el, s hol van még attól, hogy büszke is legyek rá. De hát készen van és címe: Egy szerelem szimbolikus története... Beszámolok még arról is, hogy hogyan festhettem ily nagy képet, honnan vettem hozzá ezt a pénzt. Egy Halmos nevű gazdag zsidó a két kiállított képemre (Zsuzsanna és Venus) 3000 frank kölcsönt szerzett Broigli hercegtől, akinek Rotchild lány a felesége. [...] Én ezen a pénzen rögtön műtermet szereztem (300 frank havonta és lelépés), modellt vettem fel (naponta 12 frank), s január 7-től így megkezdtem ezt a munkát (melyet 42 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
