Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Ferenczy Károly, az "igazságkereső"
ánsa is csonka, dacára, hogy Ferenczynek közben ’mentő ötlete’ támadt, [...] szerencsésen ráérzett a helyes megoldásra. Inkább megfestette másodszor is - összehasonlítás szempontjának céljából - a képet, hogysem összedarabolta volna.”116 Gúnyolódó élclapok Az eddig idézett élet-közeli, kicsit adomázós történeteket a Ferenczy-fívérek apjuk karaktervonásairól, értékrendjéről, festészetéről megőrzött, szubjektivitásukban is tárgyilagos emlékezet-futamai váltják fel. „Tisztán a mesterségbeli szempontok vezették abban, hogy új módszerre tért át a festésben. Ahelyett, hogy újból s újból átfestette volna a képet, hogy így a neki annyira fontos fejlesztést magán a végleges vásznon végezze el: most rajzokat csinált, amelyeken a sötét hátteret tintával festette be, hogy a kép folthatása máris előtte álljon, azonkívül magát a képet is többször megfestette, vázlatosan, sőt nem is mindig vázlatosan, előtanulmányként a végleges műhöz, amelyhez csak akkor fogott, amikor, rajzban, festésben, bőségesen tisztába jött mindennel amit művében meg akart valósítani. Ez az új módszere, a 'más vásznon való előkészítés’, 1912-töl kelteződik és mindvégig megmaradt. (1912-16) Tehát más formában ugyanaz a hajthatatlan művészi lelkiismeretesség és önmaga iránti szigor nyilvánult ebben az eljárásban is mint az élőzőben; ugyancsak a kategorikus, belső imperativusnak engedelmeskedett mindig. [...] Mindezekre azért tértem ki, hogy kellőkép megvilágítsam ezt a két sajátságát, amely esetleg a kívülállók, kevésbé tájékozottak előtt olybá tűnhetnék, mintha ellentmondana egymásnak: a tántoríthatatlan maga-hűség s a fejlődés szerves, fokozatos menete egyrészt, másrészt pedig az a fölényes közöny, amellyel napirendre tért a múlt fölött, sőt a legközelebbi múlt, a tegnap munkája fölött is. Mindezt most azok az emlékeim hozták felszínre, amelyek szentendrei munkásságára vonatkoznak. Amikor erről a korszakról beszélgettem atyámmal, az persze sokkal, évtizedekkel később volt, olyan időszakokban, amikor már igen nagy fejlődési állomások estek közbe, amikor ő, hogy saját szavait használjam, már sok retortán ment keresztül időközben; amikor már nagyon is látszott szentendrei képein a múlt. Egyikmásik bizony bánthatta az időközben oly magasra emelkedett artisztikus érzését.”11 A NAGYBÁNYAI FESTŐK KIÁLLÍTÁSA a RÉG! MŰCSARNOKBAN. Ferenczy Károly. A müleniumi fa (illustráció Kiss József költeményeihez). Ferenczy Károly. Aki mindenét clhegedülte. gyerek, bcléütötl — a festék. ‘f: GrQnwald Béla. llluminétió a tanyán.' Glatz Oszkár. Favágó, metsző hidegben. У M*9 * / i < / / ' ' > / \ > ’ Ferenczy Károly. Tanulmány a zöldben. Réti István. Szegény ember gondja, ha nagy lábon • kell élnie. Nagybányai festők Gúnyrajz a Magyar Figaróban \ i8gj december „A magyar festészet történetében” - veszi át a szót bátyjától Ferenczy Béni - „az első művészeti mozgalom’, mely csoporttá alakulva együtt egy uralkodó, maradi irányt támad meg, a nagybányai irány (mert hiszen Nagybánya nemcsak egy iskola, egy kolónia, hanem irány is a magyar festészetben). Ennyiben összegzi а XIX. századi francia festészeti mozgalmak történetét. [...] Az első nagybányai kiállításokra a pesti közönség ’röhögni’ járt. Ferenczy ’Három királyok’ képén a ’zöld lovak’ felháborították a közönséget, az élclapok is tele voltak gúnyolódó cikkekkel - szemtanúk mesélték, hogy a Benczúr118, Innocent"9, Bihari120 modorához szokott kiállítás látogatók hasukat fogva nevettek, vagy megbotránkozva távoztak! (Éppen a ’zöld lovakra’ vonatkozólag ez a balsiker Ferenczyt is elkedvetlenítette - úgyhogy a képet ötven forintért eladta, anyám nagy bánatára) egy Harácsek nevű kereskedőnek, ez az összeg persze akkor is alig fedezhette a nagyméretű kép előállítási költségeit és rámáját! 118 Benczúr Gyula, festő (Nyíregyháza, 1844 - Dolány, 1920) 116 Csók István: Emlékezéseim. Budapest, 1990.124-125. p. 119 Innocent Ferenc, festő (Pest, 1859 - Pátka, 1934) 117 Ferenczy Valér: Ferenczy Károly. Budapest, é. n. (1934). 33-34. p. 12,1 Bihari Sándor, festő (Rézbánya, 1855 - Budapest, 1906) FERENCZY KÁROLY, AZ „IGAZSÁGKERESŐ” 23
