Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Ferenczy Károly, az "igazságkereső"
kinek ült, de csak ruhában. Komoly szépség volt, apja, az öreg Krajczár, 48-as honvéd, lengő, fehér szakállával keresett modell volt számos képhez, különben méltóságteljes, okos, sokat látott aggastyán, aki a ’48 nemzeti céljaival tisztában volt, és a ’szabadságról’ szívesen, értelmesen beszélt. [...] Apám inasa, Máncz János bácsi [...] bérelte a lovakat a lovas képekhez, mindenüvé elvitte a képet és az egész festői felszerelést, úgyhogy mikor apám a motívumhoz sietett, már mindent elkészítve talált, és rögtön munkába merülhetett. Ha jól emlékszem [...] működése csak a ’Józsefet eladják testvérei’ évében kezdődött. Itt talán még nagyobb volt a modellfelhajtás - a vásznat, állványt, temérdek burnuszt, kaftánt, egy bérelt piaci, zárható, vásári fabódéban tartották, ez hirtelen kerekedett eső ellen is menedéket adott. Bátyám, aki József alakjához állt modellt, itt még többet szenvedett a szúnyogoktól. [...] A naturalista eljárás megkövetelte, hogy a modellek igyekezzenek a témának megfelelő komolyságot, szenvedést kifejezni. Valér bátyám, akiben színészi tehetség is volt, ebben excellált, a ’Józsefben különben is portrészerűen hasonlított - a szenvedő kifejezést talán annyival is könnyebben vette fel, mert a szúnyogokon kívül a cigány Herkules, akihez támaszkodik a képen, átható, kellemetlen ’testszagot’ terjesztett maga körül, a mosdatlanság, a bagó, a pálinka, a fokhagyma bántó illatvegyülékét. Apám pedig ezt a ’naturalista modellt állást’ nem könnyítette meg modelljeinek, mert ha jól ment a festés, vidám lett, és jó hangulatának mindenféle operaária foszlányok sokszor elég hamis dúdolásával adott kifejezést, aztán meg, észrevéve, hogy éneklése nem egyezik a megpendített zenével, elnevette magát saját énekén. [...] A modellekről szólva meg kell emlékeznem Weil Éliásról. [...] Pesten, a művészvilágban mint apám inasa kezdte pályafutását. Róla számtalan művészanekdota szól - apámnak nemcsak modellje, de műteremkereső, rámavásárló, modellszerző factotumja volt, aki néha ’vevőt’ is szerzett. Apámnak Nagybányára sokszor levélben számolt be a pesti dolgokról. [...] Nagybányán ezekben az első években a kollektív szellem áthatotta a modellek egy részét is - legalább az értelmesebb modellek, ’Kabát úr’, a festőtársak, anyám, bátyám teljes odaadással igyekeztek ’segíteni’ abban, hogy a mű sikerüljön.”114 114 Ferenczy Béni: írás és kép. Budapest, 1961. 7-9. p. 22 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI Ferenczy nemcsak ember-modelljeire fordított gondot, hanem a képein szereplő lovakra is. Ferenczy Bénitől tudjuk, hogy apja nagy becsben tartotta például Friedmannnk keresztelt hucul lovát, szerette különös, barnás sötét sárga színéért és megbízható, ambiciózus természetéért. „Még egyszer, de már pár évvel később, talán 1907 vagy 1908-ban újra vásárolt apám három ilyen hucul lovat, de ezekről már nem lett festmény. Pedig milyen körültekintéssel vásároltuk. Fiákeren reggel három órakor indultunk, apám, bátyám meg én az avasújfalusi, nagy állatvásárra, ahonnan csak késő éjszaka érkeztünk haza. Érdekes látvány volt - bizonyára régmúlt világ képe ez - a nagy állatvásár, tarka népviseleteivel és a sok zsidó lókupeccel, akik hosszú szakállal és pájesszel szőrén ülték meg még a legpajzánabb lovakat is, ha az esetleges vevőnek be kellett mutatni a járását. Volt aztán kiabálás ukránul, románul, de főleg jiddis nyelven, magyar szót alig hallott itt az ember. Avasújfalunak persze nem volt még vasútja, mégis óriási volt a felhajtás, temérdek állat, nagy vásárlás, lacikonyhák tömege, alkalmi árusok lármája, avasvidéki román parasztok, a római légionáriusokéra emlékeztető népviseletükben, lapos, borbélytányér alakú nemezkalapban, amelyet álluk alatt átkötött, tarkán horgolt pántlika tartott a fejükön. Apám a lóvásárlásnál főleg a színre nézett. Egy szürke meg egy deres volt az alap- színpár. ehhez aztán a hozzáillő, harmadik lónak a színét nehéz volt megtalálni.”115 к Hegyi beszéd megszületését elbeszélő érdekes és élvezetes személyes történetek után Csók István festőművész a mű fogadtatásáról és utóéletéről őrzött meg néhány ugyancsak nem érdektelen mozzanatot. „A Hegyi beszéd, Ferenczy Károly minden korszakának ez a legkiválóbb alkotása, ezen a nyáron készült. A kiállításon azonban mégsem ez a kép szerepelt. Ferenczy a Három királyok merőben űj, szokatlan zöld hangulatával hökkentette meg nemcsak a bourgeoist, de a kritikusoknak a múlt hagyományaihoz ragadt részét is. A Hegyi beszéd bár egész Nagybánya odavolt tőle, Ferenczy szemében akkor még nem állott a tökéletesség azon magaslatán, hogy méltán reprezentálhatta volna őt s művészetét. Sőt nem egyszer a szétdarabolás veszélye fenyegette a képet. Akkoriban ez volt a divat valamennyiünknél. Ha a kép indiszponált pillanatunkban nem tetszett, máris összevagdosva hevert a padlón. Úgy tudom, a Hegyi beszéd vari-115 U. o. 19-20. p.
