Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Ferenczy Károly, az "igazságkereső"

Az egykori Fachleitner-ház, 2008. Itt lakott Ferenczy Károly és családja 1887 és 1892 között Fotó: Török Katalin Szájhagyomány útján fennmaradt egy törté­net arról, hogyan került Ferenczy Károly a város­ba. Eszerint egy Szentendrén birtokkal rendel­kező osztrák származású földbirtokos, bizonyos Fachleitner Mihály kísérleti oltványtelepet hozott létre a filoxéra-vész miatt kipusztult, híres szent­endrei szőlőkultúra ellenállóbb amerikai fajok­kal történő újraélesztése céljából. Utazásai során ismerkedett meg Ferenczy Károly feleségével, a szintén osztrák származású, festőművész Fialka Olgával. Meghívta őket Szentendrére, és átenged­te nekik az akkori piactér közelében, a mai Alkot­mány utca 1. szám alatt álló faverandás házát.102 „Feleségét, s közben megszületett első gyerme­két, Valért Szentendrére költöztette, ő maga pedig 1887-ben Párizsban kötött ki, ott is maradt 1889- ig, csak nyaranta látogatta meg családját.”103 A Baumgartner-díjjal kitüntetett, apjáról írt, sze­mélyes hangvételű könyvében Ferenczy Valér kitér gyerekkorának szentendrei élményeire is. Az át­tetszőén vékony emlékfoszlányok közül felsejlik a bensőséges családi légkör és a városka hangulata. „Szentendre, München, a korai Nagybánya! Apám életében a művészpálya, fejlődés, alkotómunka ál­lomásai; számomra a kisgyermekkor álomszerű, laza összefüggésű, az álmot s a gyermekkori em-Ш2 pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendrei arcképcsarnok II. Szentendre, 2006. 45. és 48. p. 103 Genthon István: Ferenczy Károly. Budapest, 1979.10. p. lékeket egyaránt jellemző, sajátságos félhomályba burkolt élménykomplexum, melyből szüleim alak­ja meghitt magától értetődőséggel emelkedik ki s múlhatatlanul össze van szövődve vele. Szentend­rén, Münchenben anyámé a nagyobb szerep; Nagy­bányán, amikor apám a nyári hónapokra megjött, fiatalos, életvidám, virgonc alakja vitathatatlanul magához ragadta az érzelmi túlsúlyt. Szentendrére vezetnek vissza egészen korai em­lékképzeteim: előttem van anyám karcsú alakja, jó­sága, a csaknem földöntúli öröm, amikor egy-egy születésnapra, karácsonyra maga készítette játék­szereket tartogat számomra, kis hatszögletű aszta­lunkon előkészítve és tíillel sejtelmesen letakarva; látom a Duna tükrét, amint egy este kimegyek apám elé, aki evezni ment, figyelem, amint parthoz irányít­ja a csónakot. Aztán a rejtélyes, érthetetlen, döbbe­netes esemény, hogy családunk két kis jövevénnyel, két iker-csecsemővel"'4 gyarapodott. A régies ház, amelyben laktunk, a piactéri templom közelében, ma is nagyjában változatlanul áll; amikor nemrég, pár évvel ezelőtt"14 ismét jártam Szentendrén, siral­mas elhanyagoltságban, szegényes lezüllöttségben láttam viszont. Mindenre ráismertem, a kapualjra, ahol - gyötrő, megalázó, lidércnyomásszerű emlék - egy szomszéd fiú, sokkal idősebb, nagy lurkó, óriási 104 Ferenczy Béni, szobrász (Szentendre, 1890 - Budapest, 1967); Ferenczy Noémi, gobelinművész (Szentendre, 1890 - Budapest, 1957) 103 A leírás az 1930-as évek elejére vonatkozik. 18 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI

Next

/
Thumbnails
Contents