Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Új táncrend régi-új lépésekkel
Czóbel Béla és Modok Mária párizsi műtermükben, 1946 után Archív fotó Czóbel Béla és Modok Mária Picasso párizsi műtermében, 1951 Archív fotó veiben azt a szabadságot, mellyel a francia művészet a 19- században és a 20. század első felében annyira gazdagította az emberi szellemet, [az] annak az elzárkózottságnak tulajdonítható, melyre Abkarovits Bélát életkörülményei kényszerítették. Ez az ő egyéni este és ez magán eset. Káros lenne azonban, ha ez a lehetőség egy egész generációnak lenne megtagadva...A művészet lényege magasabb szellemi eredetű, emberi hatalom nem irányíthatja, egy felsőbb hatalom vezeti a művészt és ez ad neki alkotóerőt. Csak azok, akik a földi hiúságok múlandóságát fölismerik, juthatnak örökéletű művek alkotásához.”733 Frank János az 1960-as években sok képzőművésszel készített interjút, közöttük Anna Margittal. A beszélgetés idején, 1967-ben már múlt időbe került, hogy voltak számára is keserves évek, amikor sok művésztársának sorsában osztozva, minden kapu bezárult előtte. „Volt egy hosszú-hosszú évtized, amikor nem állíthattam ki. Bezárult a kapu. Aki pedig a kapu mögött van? ... eleinte észre sem veszi, vagy nem akarja észrevenni. Majd amikor gyanússá válik a csend, a végtelen, véget nem érő magányosság, amikor már az is jólesne, ha bántanák, ha nekidühödve harcolhatna elismerésért, pénzért, egy csipetnyi rangért, már megpróbálná, hogy nyílna-e az a kapu, de nem meri. Próbálni sem. A rákényszerített magányosság életelemévé vált, megszokta, hogy magának beszél, fest, rajzol, vegetál, s egyre ritkábban kívánja az emberi társaságot. Fárasztja a beszéd, csodálkozik, ha nevetést hall, s ha a kapuja felől lépés közeledik, meglapul, s menekül, mint ahogy most is menekülne a beszélgetés, a párbeszéd, az interjú elől. Az elfelejtett festőnek nincsenek eredményei, ha a közel negyven év munkáját annak nem vesszük; nincsenek módszerei, fest, ahogy a madár dalol’, terveit rendszerint feladja az óhatatlanul felvetődő ’minek?’, a sehonnan sem érkező válasz miatt. Minek megdöngetni a kaput? Felébredne a csend.”734 Az alább következő történetek a hatvanas években játszódnak. Az első kettő olyan lírai vallomás Modok Máriáról és Barcsay Jenőről, amelyek érzékeny, s talán kevésbé ismert vonásokkal gazdagítják a két művész halhatatlan alakját. 33 Czóbel Béla megnyitó beszéde, 1955. Ferenczy Múzeum Adattára. Ltsz.: 2953/51 34 Frankjános: Szóra bírt műtermek. Budapest, 1975. 101-102. p. 1б2 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
