Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Ferenczy Károly, az "igazságkereső"
Ferenczy Károly, 1890 körül Ferenczy Család Művészeti Alapítvány A Barer- és Gabelsberger Strasse sarkán födözött fel egy ’finum’ helyet s nagyon hitt, menjek vele. Megvallom, zavarba jöttem. Pénzemnek már napok óta itt kellett volna lenni s magamnak is szűkén tellett ebédre. Hollósy határozottan kijelentette, számít rá, hogy kisegítem. Nyár lévén, tanítványai elszéledtek, pénz nincs. Kisült, hogy közösen hozathatunk három pár virslit, négy pohár sört, sajtot, kenyeret, még borravalót is adhatunk. Már-már elértük a vendéglőt, mikor Hollósy arca hirtelen földerül s szeme ragyog, amint előre néz. Egy angol eleganciával öltözködő magas alak közeledett felénk.- Meg vagyunk mentve! - súgja Hollósy - ez Ferenczy! Van ennek pénze, lesz ebéd a javábul. Közben Ferenczyvel összeérünk. Hollósy roppant udvariasan leemeli kalapját, mit Ferenczy előkelőén viszonoz. Velem is kezet fog, miután Hollósy bemutatott. - Hová igyekeznek az urak? - kérdi Ferenczy arisztokratikus hanghordozással, kissé száraz, de nem kellemetlen hangon. - Ide, a sarokkocsmába - szólt Hollósy - felkérnénk, hogy tartson velünk, de a hely nem valami előkelő. - Nem tesz semmit - szólt Ferenczy - önökkel tartok. Pár lépés és már benn ülünk a nem is kétséges tisztaságú terítetlen asztal mellett. 14 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI- Megkínálnám a virslivel is - udvariaskodott Hollósy, miután előzőleg már egy korsó sört tétetett Ferenczy elé, - de nem tudom, nem tetszik-e rossz néven venni? (Sohasem gondoltam, hogy Hollósy ily választékosán is tud beszélni. Ejha!)- Oh, kérem, dehogy, sőt! Mire mi elfogyasztottuk a magunkét, Ferenczy már a sajtot is megette, hozzá két kenyeret. A második korsó sört is kiitta, hogy bizony, nekünk csak egy pohárral jutott. Mikor elváltunk, én se szóltam, de Hollósy is hallgatott! [...] Pár hónapra rá, úgy december elején már Párizs a színhely. Az Académie Juliánban84 mellettem az elválhatatlan Grünwald Bélával, elmélyedve tanulmányozzuk egy akrobata izmait, midőn egy mármár elfeledett, kissé száraz, de nagyon szimpatikus hang üdvözöl. Ferenczy volt! Pár szóból megtudtuk, hogy ő is otthagyta Münchent Párizsért. Igen örül, hogy itt talál, ő is a Juliánba iratkozott, reméli, hogy együtt ebédelünk, hogy hova járok ebédelni? Nagyot nyeltem, de a legudvariasabban biztosítottam, mennyire örülök. A Fournié-Verrierbe járunk, itt szemközt a Faubourg St. Denisen. ’Ott leszek’ - ezzel eltűnt.- Ki volt ez? - kérdezte Grünwald - ejnye, de előkelő megjelenésű úriember!- Ez? Ez Ferenczy Károly, a Hollósy úriembere. De jól vigyázz, nehogy kölcsön adj neki. Münchenben már találkoztam vele. Meg is ette a virslimet!”8’ Évtizedekkel később, amikor Csók István megírta visszaemlékezéseit86, úgy érezhette, hogy az elmesélt történet igaztalan fényt vet egykori festő barátjára, ezért engesztelő szavakkal szólította meg őt: „Karolusz, szegény jó Ferenczy Karoluszom te! Miért is kellett téged oly hamar eltemetnünk8 ! Bizony, bizony, Hollósy sohasem mondott igazabbat, mint rólad. Minden úgy volt, ahogy beszélte s a groteszk véletlen mily hamis világításban mutatott be téged. Hányszor segítetted ki később Párizsban a véletlenül éppen pénzzavarban leledző kollégáidat’, hányszor adtad jelét nagy szívednek, fennkölt gondolkozásodnak, azt csak ő tudja, kinek színe előtt most állasz a magasban. Nehéz örökséget hagytál itt nekünk: oly magas nívón tartani a magyar művészetet, aminőre te segítetted vinni!”88 84 Julian Akadémia: Rodolphe Julian francia festő alapította 1868-ban. A Párizst megjárt magyar festők jelentős része a 19- század végével kezdődően évtizedeken keresztül ebben a magániskolában folytatta tanulmányait. 85 Csók István: Emlékezéseim. Budapest, 1990. 44-46. p. 86 Csók István 1990-ben újra kiadott önéletrajzi könyve, az Emlékezéseim 1945-ben jelent meg először. 87 Ferenczy Károly 55 éves korában, 1917-ben hunyt el. 88 Csók István: Emlékezéseim. Budapest, 1990. 45. p.