Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Lángra kapott életszikra, a koalíciós évek

Hamvas Béla, é. n. Archív fotó ott voltak, meg a még baloldalibb fiatalok is s né­hány kitűnő idősebb kollégánk, Martyn Ferenc665, Gadányi Jenő, Forgács Flahn Erzsébet666 667. Bennem élesen élt Vajda, az ő hatására kezdtem a háború utolsó évében montázsszerűen rajzolni, azaz össze­rakni nekem tetsző és összeillő motívumait a ter­mészetnek, az élő természetnek. Növényi elemek, gyökerek, gubancok és kukoricák, napraforgók és kukoricák, fák görcsös ágai, fájdalmasan lecsün­gő, terhes almafák. Nem, nem voltam elég ’elvont’. Ha nem volnék protestáns, feltétlenül meg kellene gyónnom, hogy én is megpróbáltam erőszakot ten­ni a lelkemen egyetlenegyszer, akkor, az Európai Iskola idejében. Absztrakt akartam lenni. Haladó. Avantgarde66. Olyan, mint a többi. És nem sikerült, vagyis, egy rövid, önmagamat is megtévesztő manő­ver lett belőle. Kiállítottam a bajóti rajzaimat 1946- ban az Európai Iskolában, sikerre vagy legalábbis dicsérő szóra éhesen, boldog lubickolással a közös hullámban. A dicsérő szó így hangzott: A részletek érdekesek lennének, ha nem ragaszkodnál a magya­rázathoz.' -Ja úgy? Hát, rajtam ne múljék. Részletek? Bontsam fel? De mit? És van egyáltalán absztrakt for-665 Martyn Ferenc, festő (Kaposvár, 1899 - Pécs, 1986) 666 Forgács Hahn Erzsébet, grafikus, szobrász (Budapest, 1907 - Budapest, 1954) 667 Avantgarde: a 20. század elején jelentkező azon irodalmi és képzőművésze­ti mozgalmak elnevezése, amelyek tudatosan vállaltak fel merész újításokat a fennálló, megcsontosodott étékekkel és irányzatokkal szemben. ma a világban? Geometria persze, de azt most nem kérek. Rendben van, nézzünk körül. Itt ez a torma­levél. Milyen göbös, eres, hullámos, a felülete olyan, mint egy zöld hegy­vonulat. Csönd! Nines ’olyan, mint’! Nincs hegyvonulat, csak egy felület dinamikája van. Hát ez a kóró? Re­cés, csomós, hűvös és tiszta színű tükrök váltakoznak rajta. Csak ezt kell figyelembe venni, nem az egé­szet, elhagyni minél többet, s be­lebújni a mikrokozmoszba, kész, én is absztrakt lettem, heuréka! Bólogattak is. De aztán, sajnos, be­ütött a mennykő, tágult a szemem. A Duna-parton heverő uszadék fán ültem, és - bizonyisten - elém do­bott a víz egy fatörzset, aminek sárkányarca volt. Nagy nehezen visszahajítottam a vízbe, és hazabal­lagtam - akkor Budakalászon Törzs Évi osztotta meg velem a műtermét -, de útközben besötétedett, késő ősz volt, 1947 ősze. A hold fenn volt már, s olyan kövér ezüst árnyékot vetett egy fekete dombon álló három szál kukoricára, hogy minden mesterséges jó szándékomat elsöpörte. Még néhány napig viaskodtam egyedül - azon az őszön annyi ba­jom volt, a piktúrán kívül is, szerelem, lakás, félté­kenység -, aztán bejöttem Pestre, ami azt jelentette volna rendes körülmények között, hogy egy időre abbahagyom a munkát. De nem így történt, mert, felmentve az ostobán magamra erőltetett elgondo-Bán Béla: Rákosi elvtárs Sztálinvárosban, 1950-es évek Olaj, vászon, m. n. \ Sajtóreprodukció 146 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI

Next

/
Thumbnails
Contents