Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Lángra kapott életszikra, a koalíciós évek
lások alól, festettem néhány olyan képet, amit ma is szeretek és vállalok, és a művészettörténet is számon tartotta később mint figyelemre méltó határkövét munkáimnak (Hold árnyéka, Rózsaszínű hold, Barna kukoricás, Fekete domb). Az Európai Iskola teoretikusai kicsit fejcsóválva mondták, hogy milyen romantikus dolgok ezek. Igazuk is volt, romantikus szürrealizmusnak nevezném, ha olyan névadófajta festő volnék. Mert rohantak és integettek a kukoricák, gurult a hold, és talán sikerült éreztetnem, hogy félek a száraz kukorica zörgő hangjától, és úgy sajnálom a föld felé lógatott fejű, rongyos levelű őszi napraforgót, hogy a szívem szakad belé. Mindegy, én őszintén az Európai Iskolához tartoztam, hacsak széltől is, mint Gadányi668 - ő is a vegetációt festette. Az Európai Iskola megszűnése - megszüntetése? -, sohasem tudtuk meg, hogy teoretikusaink kaptak-e figyelmeztetést, vagy maguktól látták be, hogy ilyen nyugati’ szellemű társaság létezése lehetetlen; tehát mikor megszűnt az Európai Iskola, sajnos meglazult az érintkezés köztem és a többiek között; egyrészt azért, mert Panni669 és Korniss670 elvált, és ilyenkor nehéz mind a két féllel barátkozni, azonkívül az én házasságommal sem voltak megelégedve, amikor hosszú kínlódás után végre összekerültünk Vas Istvánnal. Meg tudtam élni az illusztrációkból, éppúgy, mint Pista a fordításból, festhettem magamnak, a nyilvánosság leghalványabb reménye nélkül. Eszembe sem jutott, hogy szocreált fessek, Pista sem írt panegirikusokat671, sem munkadalokat. Párttag voltam, ártani nem akartam, használni nem tudtam. Rettenetesen féltem, taknyos kezdőktől tekintélyes művészettörténészekig mindenki megszégyeníthetett nyilvánosan, vagy kérdőre vonhatott, hogy miért szabotálom a szocreált. Nem szabotáltam, de vérem ellen való volt, ha akartam volna, sem tudtam volna megcsinálni. Az illusztráció nehéz és technikailag kötött munka volt, de nem kellett szégyellni magamat önmagam előtt sem.”672 A koalíció éveiben lett a Szentendrei Festők Társaságának tagja Gráber Margit is, aki egykori férjével, Perlrott Csaba Vilmossal a húszas évek elejétől ismerte a várost, a harmincas években nyaranta mindketten rendszeresen kijártak festeni. A háború utáni újrakezdés tömör, de sokat eláruló gráberi története következik. „Új világ kezdődött számomra. Nem voltam többé kitagadott. Mindent újra, más szellemben 668 Gadányi Jenő 669 Szántó Piroska testvére 670 Korniss Dezső 671 Panegirikus (itt): ünnepi beszéd, dicshimnusz 672 Szántó Piroska: Bálám szamara. Budapest, 1982. 147-149. p. Szántó Piroska, 1947 Archív fotó kellett kezdeni. Csináltunk is szabad szervezetet művészeknek és rengeteg népművelő munkát. Vándorkiállításokat bányavidékeken, rengeteg előadást, tárlatvezetést. Még 1945-ben beléptem a Kommunista Pártba. A felszabadulás utáni első három évben maradéktalanul boldoggá tett, hogy jó ügyet szolgálhatok. Önzetlenül és korgó gyomorral. Helyezkedésre nem is gondoltam. Mire körülnéztem, a mélyponton találtam magamat. Az alakuló Képzőművészeti Szövetségbe673 éppen csak hogy felvettek. Megalakult a Népművelési Minisztérium, partizánmunkára nem volt többé szükség. A Dési-Huber kör6 sokirányú munkájából, amit eddig önzetlenül műveltünk, csak az iskola maradt; most már némi fizetéssel. Nagy csalódásom a szovjet kiállítás673 volt és az a terror, amivel annak szellemét elfogadtatni akarták nálunk. Kommunista gondolkodásom koncedált 673 A Művelődési Minisztérium alá rendelt Képzőművészeti Szövetséget 1949- ben hozták létre a képzőművészek támogatására. A rendszerváltásig ez volt a művészek kultúrpolitika által is elfogadott, egyetlen társadalmi és szakmai szervezete. 674 Az 1948-ban alapított Dési Huber István Képzőművész Kör (röviden: „a Dési”) mind a mai napi működik és fontos helyet foglal el a klasszikus művészképzésben. 675 1949 őszén Szovjet festőművészet címmel nyílt kiállítás Budapesten. LÁNGRA KAPOTT ÉLETSZIKRA, A KOALÍCIÓS ÉVEK 147
