Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Sötét idők, a háború fogságában
volt, azt hiszem, hogy Isten segítségén kívül még az a mérhetetlen vágy segített át a betegségen, hogy nagyon haza akartam jutni feleségemhez. Rettenetes mit szenvedtek az itthon levők, az aggódás és tehetetlenség őrölte idegeiket, lapjaik, amik eljutottak hozzánk, legalább olyan szomorúságot okoztak mint örömet. Most újra itthon vagyok, a háború talán még kegyetlenebb módon dúl a világon mint eddig, s hogy mikor lesz újra békesség, csak az Isten tudja. Majdnem kétéves kiesést jelent nekem munkámban ez az idő. Odakint rajzoltam, aquarelleztem egyet mást, de sajnos a határnál szolgálatot teljesítő csendőr a vizsgálatnál - anélkül, hogy megnézte volna ártatlan vázlataimat, miket századparancsnokom engedélyével csináltam - mind eltépte és a szemétbe dobta. Istenem mit tehettem, egy művészileg képzetlen primitív embert úgysem tudtam volna meggyőzni vázlataim ártatlan voltáról, legyintettem szomorúan és eljöttem nélkülük. [...] 1944. 111. 21. Súlyos napok, nehéz megpróbáltatások várnak ránk, a háború elérte a magyar földet, nem tud-Ámos Imre: Szörnyű idők, 1944 Papír, tus, S9S x47 cm Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria Ámos Imre munkaszolgálaton, 1940-es évek eleje Archív fotó hatjuk hogy mi lesz. Bízunk az Istenben és erős lélekkel tiszta lelkiismerettel nézünk a dolgok elébe, mi eddig is a tőlünk telhetőt megtettük a hazáért és emberségünkért. Hiszem, hogy a megpróbáltatások megtisztítják a lelkünket és bármi történik is velünk állítom, hogy becsületes őszinte életet éltünk, úgy is mint művész úgy is mint ember. Adja az Isten, hogy még folytathassam feljegyzéseimet békességgel az emberi lelkek teljes megnyugvása után.”610 Az utolsó naplóbejegyzés dátuma 1944. április 5. Ámos ismét behívót kapott. A honvédelmi miniszter utasítására októberben mintegy hetvenezer munkaszolgálatos egységet indítottak útnak Nyugat-Magyarország felé, majd novemberben megkezdődött a munkaszolgálatos századok átadása a németek részére. Ámos Imre - három évvel Vajda Lajos után - munkaszolgálatban vesztette életét harminchét éves korában. SÖTÉT IDŐK, A HÁBORÚ FOGSÁGÁBAN 133
