Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Sötét idők, a háború fogságában
a jó időnek. Már van tizenhat napja, hogy itt vagyok. Banditól nem is tudtam elbúcsúzni, mert ő más században volt. Kaptam tőle egy pokrócot, amit Pozsonyból hozott, mert neki volt három. Tegnap még feliratkoztam a bakancsra is, de hát most megint mindent elölről kell kezdeni [...] Bandi elég rosszul nézett ki, és nagyon rosszkedvű.”600 Vajda fenti sorai után egy évvel később, 1941. szeptember 8-án Ámos Imre a mindössze harminchárom évet megélt barát és festőtárs elhunytát jegyezte be naplójába. „Vajda Lajos tegnap este elment közülünk. Szomorú életét levegetálta, mindvégig megértetlen művészként küzdött. A kevés hozzáértő a legkomolyabb embernek ismerte. Szerintem pótolhatatlan űrt hagyott maga után a modern művészek között. Nyolc hónapig feküdt. Mikor utoljára láttam, jóízűen evett, és bizakodott felgyógyulásában. Két nap Vajda Lajos: Ősnövényzet, 1940 Szén, papír, go x 126 cm \ Ferenczy Múzeum múlva már halott volt. Mint hozzá közel álló barátok, Bálint Bandival intézkedtünk temetése ügyében. Ott voltunk Budakeszin mind a ketten az öltöztetésén, amelyet két szegény zsidó végzett a kis halottasházban. Hozzátartozói nem tudják, hogy felboncolták. Az egyik jelen levő orvos mondotta, hogy nem volt egy négyzetcentiméternyi ép felület a tüdején. A tbc alapos munkát végzett. Holtan úgy nézett ki, mintha aludna és mosolyogna. Általában semmi merevség a testében, kezei úgy mozogtak mozgatás közben, hajlékonyán, mintha élne. Az egész emberen csak a fekete öltések hatottak megdöbbentően, a boncolás nyomai. Halotti ruhájába kis papírdarabot tettünk a szíve fölé, amelyre pár búcsúszót írtunk. Lerajzol-600 Mándy Stefánia: Vajda Lajos. Budapest, 1983-192-193- p. I32 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI tűk többször, de nem akart sikerülni. Haja teljesen megsötétedett. Temetése után összejöttünk nálunk és áhítatos csendben leforgattuk Beethoven D-dúr hegedűversenyét, miközben rá gondoltunk. (Ott volt Dési-Huber601, Kelemen602, Szin603, Bán604, Bálint B.605, Erdei V.606 és mi ketten607) [...] Elhatároztuk, hogy emlékét igyekszünk megőrizni, ha lehet egy könyvet adunk ki róla és sírkövet csináltatunk, amint lehet.”608 Végleg lezárult az Ámos-napló A sok megpróbáltatással kísért munkaszolgálatos időszakok között tett ámosi naplóbejegyzések mindvégig bővelkednek a saját és mások festészetét, művészi tevékenységét, aktuális kiállításokat érintő feljegyzésekben, észrevételekben, megjegyzésekben. Ez volt az egyik erőforrás, amiből táplálkozhatott a sátáni idők alatt. Az egymásba kapaszkodás társával, Anna Margittal jelentette a másik erőforrást, de örökös egymásért aggódásban és rettegésben. Lelkiállapotukra jellemző Anna Margit párszavas bejegyzése Ámos naplójába 1943-ban: „Drágám! Ha valami baj érne, segíts hozzá, hogy ne éljem túl! ápr. 8. ”609 Ámos pár hónappal későbbi naplósoraiból kiderül, hogy feleségének aggodalma, borúlátása nem volt alaptalan, bár csak a megérzésre hagyatkozott. „Nagyon régen nem írtam fel már naplómba semmit. Közben szomorú napjai peregtek le életemnek. 1942 március 18-án bevonultam munkaszolgálatra, kivittek bennünket az orosz frontra s most 1943 június 19-én szereltek le. Kínos keserves napok emlékei maradtak bennem, egy téli visszavonulás úttalan utakon hófúvásban, 35-40°os hidegben. Csak a jó Isten védő keze segített meg, hogy hazajutottam: Korosztenben megbetegedtem flekktífuszban, egy ukrán parasztház földes szobájában feküdtem pár szál szalmán. A magas láztétl és fekvéstől kétoldali tüdőgyulladást kaptam, majd bélhurutot, s persze semmi gyógykezelés nem 601 Dési Huber István 602 Kelemen Emil 603 Szin György 601 Bán Béla 6(,ti Bálint Endre 606 Erdei Viktor 607 Ámos Imre és Anna Margit 608 Ámos Imre. Napló, versek, vázlatkönyvek, levelezőlapok. Budapest, 2003-39. p. 609 U. o. 41. p.
