Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Telepen kívüliek a harmincas években
tervek mentén elkezdett közös munka a következő év vége felé megszakadt. A mindkettőjüket jól ismerő Bálint Endre három évtizeddel később tette fel - már csak magának - a kérdést, hogy vajon mi okozhatta Korniss eltávolodását. A választ az alábbiakban vélte megtalálni: „ [...] 1936 végén már művészetüknek semmi közös vonása nem volt. Ezt természetesnek is kell tartani, ha arra gondolunk, hogy Vajda jóformán minden időszakában drámai sűrítések feszültségeit élte át, hogy úgy mondjam, sorsát élte meg, a magány feloldatlan és feloldhatatlan állapotaiban, ugyanakkor Korniss megkaphatta azt a vigaszt, amit az esztézis öröme nyújthatott. Ne tartsuk hát véletlennek, hogy a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) Korniss előtt kinyitotta a kapuit, amelyek Vajda előtt mindig zárva maradtak. Ismeretesek azok a levelek, amelyeket Vajda feleségéhez írt a harmincas évek vége felé, tele szomorúsággal, panaszkodván, hogy Korniss eltávolodott tőle. Mi okozhatta Korniss eltávolodását? Természetéből fakadt, vagy művészetük természetének különbözőségeiből. Talán nem is helyénvaló és reális e szétválasztás. Meggyőződésem, hogy valami aszketikus spiritualitást és démonikus tartalmait kellett Kornissnak elhárítani, hogy a maga ’szépségeszményeit’ megmenthesse.”552 Egy barátság érzékeny húrjai Ámos Imre kilenc éven keresztül vezetett naplót. Az első bejegyzést 1935. december 7-én, huszonnyolcadik születésnapján tette. Előző évben fejezte be a főiskolát Rudnay Gyula tanítványaként, többed magával kiállított már az Ernst Múzeumban, a szakma is kezdett odafigyelni rá. Az Ernst Múzeumbeli kollektív kiállításán, 1936- ban láthatott tőle először szentendrei témájú képet a közönség (Szentendrei utca, Szerb templom, Hajnal a templomtéren), bár ekkor még csak alkalmi kirándulóként kereste fel a várost, mint naplóbejegyzése szerint még a következő évben is: „Szentendrén is jártunk a napokban, igen sok festő van kint, szép kis régi város és közel van Pesthez. Ottani benyomásaimat is rögzítettem pár képben és elég rendeseknek tartom ó'&e?”.553 Vajda és Ámos kapcsolata megérne egy külön fejezetet. Barátok, kollégák voltak, tisztelték egymást az időről időre felmerülő nézeteltérések, 552 Bálint Endre: Életrajzi törmelékek. Budapest, 1984. 81. p. 553 Ámos Imre. Napló, versek, vázlatkönyvek, levelezőlapok. Budapest, 2003. 20. p. Ámos Imre és a Vajda házaspár Szentendrén Archív fotó megbántódások ellenére. Különösen Ámost foglalkoztatta sokat Vajda személye, bontakozó művészete, legalábbis ezt sugallják naplóbejegyzései. „Tegnap [1936. december 31.] kaptunk egy lapot Vajdától. Most Pozsonyban van a leendőbelijénél. Vajon eljutnak-e egyáltalán anyagilag odáig, hogy összeköltözhessenek, illetve megesküdjenek? Szegény fiú. Pár hónapja érzi, hogy valaki szereti és megérti, s ez új erőt ad neki a további küzdelemhez. Én nagyon tehetségesnek látom, csak azt tartom, hogy nem bírja őszintén adni magát, kötik a látott és tapasztalt dolgok. Összekeverednek benne bizantinikus, ó-kereszény hatások primitív, modern franciás (már lejárt) törekvésekkel. Alapjában véve szentimentális, romantikus ember, de az érzéseit elnyomja magában, s csupa száraz, kemény formalizmust ad, pedig lenne kimondanivalója. Furcsa, hogy ugyanazokat a festőket szeretjük mind a ketten, Chagallt, Csontváryt, Gulácsyt554, Pisarrót stb., ő mégis megkeményíti magát, talán csak azért, mert mi, pár itthoni fiatal lírai érzéseket adunk. Ő készakarva mást csinál, és kínlódik, keres, mintha félne attól, hogy együtt menjen a többiekkel, leszólja a mai magyar piktúrát, utal 554 Gulácsy Lajos, festő (Budapest, 1882 - Budapest, 1932) TELEPEN KÍVÜLIEK A HARMINCAS ÉVEKBEN 119