Majorossy Judit: "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…"Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Történeti vándorkiállítás kiállításvezető - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 4. (Szentendre, 2013)

Gertrúd királyné emlékezete

69. kép Michael Ostendorfer (1490/1494-1559) fametszete Hans Sach nürnbergi cipész mesterdalnokról. (Forrás: Merzbacher, 1994)

„Tragédiánk így végződött, s volt benne oly szereplő öt, kinek, hogyha bölcsek vagytok, példájából okulhattok. [...] Másodikként a királynét figyeljétek, mire jutnak a könnyelműk, kik maguknak megengedik azt manapság, hogy eltűrjék, támogassák a könnyű, léha szerelmet, mit a tiszta erkölcs elvet; s hogy mint válik ez a munka kárukra, gyalázatukra.” (Hans Sachs: Bancbanus, zárszó)

A konfliktus dramatizálódása és romantizálódása (16. század-18. század)

A későbbi magyar történetírók a 14. századi krónikák szellemében beszélik el a híres/hírhedt eseményt egészen a 18. századig. A humanista tudós és történetíró, Antonio Bonfini (1427/1434-1502 körül) Mátyás király megbízásából készítette el „A magyarok történetének tizedei” (Rerum Ungarorum decades) című munkáját, amelyben egészen költői beszéddé alakítja át a korábban meglehetősen rövidre szabott, tényszerű eseménybeszámolót. Bonfininál 11. András éppen Palesztinában táborozott, amikor a gyilkosságot elkövető Bánk bán megjelent szentföldi táborában és bevallotta szörnyű tettét. A hazatérő uralkodó kivizsgálva a „tényeket”, végül mentséget adott a gyilkosnak. A Bonfininál részletesen kibontott cselekménymotívum vándorol aztán a későbbiekben tovább az olyan 16. századi szövegekbe, mint például Valkai András (1540-1587) erdélyi nemesi krónikaíró, fejedelmi írnok Az Nagyságos Bank Bánnák Históriájába (1567), vagy éppen Heltai Gáspár 1575-ös krónikájába, ahol már a dramatizált párbeszédes forma is megjelenik.

68