Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)
III. Szokások tegnap és ma
Óvodák, iskolák A néprajztudomány hagyomány-fogalmához hozzátartozik az ismeretek beleszületéssel, belenevelődéssel való átörökítése. Ennek híján különböző szintű elsajátításuk visszatanulással, az iskolarendszerben, illetve iskolán kívüli alkalmakon történik. Abban, hogy a nemzetiségek megőrizhessék nemzeti sajátosságaikat, napjainkban egyre nagyobb szerepet vállalnak a nemzetiségi óvodák és iskolák. A pedagógiai programjuk része az adott nemzetiség kultúrájának megismertetése a saját közösségük/településük szokásai, hagyományai, nyelve által. Az óvodában az éneklés, játékok, tánc mellett kezdődik a szokások visszatanítása (májusfa, tavaszköszöntés, locsolkodás) optimális esetben az óvoda és a szülők aktív együttműködésével. Az iskolákban a népismeret tantárgy keretében van némi (bár meglehetősen kevés) lehetőség helyi történelmi és nyelvi ismeretek átadására is. (58. kép) Az iskolák évente tartanak nemzetiségi napot/hetet, kiállításokat rendeznek, tánccsoportjuk van. Régi munkaeszközökből, játékokból, ruhákból hagyományőrző sarkot rendeznek be. A gyerekfolklór, a helyi szokásokhoz kapcsolódó szövegek, a táncok dalai - ahol még lehet - a helyi dialektus megismertetését is jelenti. A német és szlovák nemzetiség esetében a dialektus, a beszélt nyelv sokszínű volt, szinte településenként különbözött. Ezért az oktatásban a diákok nemzetiségi nyelvként az irodalmi nyelvet tanulják. A nyelvet még beszélő idősebb generáció már maga is kétnyelvű. A közösségek tagjai maguk sem tartják reálisan elérhetőnek, hogy nemzetiségi nyelvük az élőbeszéd, a köznapi kommunikáció nyelve legyen, de törekszenek annak dokumentálására, megmentésére. A szerb nemzetiség beszélt nyelve, bár az irodalmi nyelvhez viszonyítva maguk is „konyhanyelvnek" mondják, attól lényegesen nem különbözik. A nyelvhasználat a szerb közösségeken belül valamivel erősebb, mint a többi nemzetiségnél. Ennek ellenére a szerbek nyelvi asszimilációja szintén előre haladott állapotban van.45 A középgeneráció már kétnyelvű. A gyakori vegyes házasságok révén az édesanya nyelve a magyar. A kisgyermekekkel főleg a nagyszülők beszélnek szerbül. A kisgyermekkorban különböző szinten meglévő nyelvismeret az iskolás kortól gyakran passzívvá válik. Szerb iskola Lóréven és - óvodától középszintig - Budapesten van. Ezekbe az iskolákba azonban vidékről egyre kevesebb diák jár be, szívesebben íratják őket magyar iskolába. Pomázon vasárnapi iskolában tanulják a gyerekek a szerb nyelvet, és ennek kapcsán a népismeretet is. A hagyományőrzés számukra a vallási ünnepekhez kötődő, a felnőtt generáció által máig gyakorolt rítusok, szokások tudatosítását, a hozzájuk kapcsolódó szokáselemek, eljárások meg- illetve visszatanítását jelenti (ünnepi kalácsok, Szent Iván-napi koszorúkötés). OpqelbeqleÜUM ÍR/atig u. 6ebdbuxlv. fbu’monvjie.ri von. мЦ projicio!” in. 'Buda.fX'jt !Í4.)ámm.eU űni von 0<?Уap ^zaxáX vl Ví 59. Szeidl Oszkár vecsési kántor kézírásos énekfüzetének címlapja, 1930-as évek 45 Bottlik 2005. 42 58. Szappanos Benedek népismeret órán készített rajza (Pomáz, Német Nemzetiségi Iskola), 2013
