Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)
III. Szokások tegnap és ma
43. Lakodalmas menet a budakalászi sváb esküvőn, 2010 A hagyományos lakodalom megrendezésének, felelevenítésének egyik célja a helyi nemzetiségi szokások bemutatása, közvetítése a többség (a település lakói, a meghívottak, idegenforgalom) felé. Célja ugyanakkor a kivételes esemény megörökítése is. A lakodalomnak legtöbbször a rítusát, szokásrendjét mutatja be a hagyományőrző csoport és a rendező közösség a menyasszony-kikéréstől a hajnali mulatságig. Ez történik színpadon (pomázi szerb lakodalom, csömöri tót lagzi, a színpadon egy esetben valódi házasságkötéssel, csömöri tót gyereklakodalmas), vagy a tájház-templom-művelődési ház helyszíneken (Budakalász, Zsámbék, Dunaharaszti), ahol a lakodalmi ételeket együtt fogyasztják el. (42-43. kép) A templomi szertartás, tekintettel a házasság szentségére, általában kimarad. Kivételes példa a nagytarcsai szlovák lakodalom, ahol a lakodalmat megelőző hét minden előkészületét (tyúkkopasztás, disznóvágás, sütés-főzés) végigdolgozták a helyiek „az 1930-1960-as évek hagyományai szerint", a megfelelő öltözetben. (44. kép) Az eseményt fotón és filmen részletesen dokumentálták.32 A templomba ugyan nem mehettek be, de a hitelesség érdekében a szarvasi evangélikus lelkész vállalta az egyházi szertartás levezetését a különleges asszonyavatással együtt. Az esemény a falu egész lakosságát megmozgatta, a vőlegény szerepére a tánccsoport egyik tagja, egy nem nagytarcsai, hanem betelepült fiatalember vállalkozott. A közösségi rendezvények keretében a korábbi falusi társas munkák (kukoricafosztás, tollfosztás) és hagyományos feldolgozó eljárások is megjelennek (disznóvágás, káposztafőzés, rétessütés). Ebben az esetben nem az ismeretátadás az elsődleges funkció, hanem a közös munkával járó szórakozási alkalom lehetősége, illetve a közös munka eredménye, a „disznóságok" közös elfogyasztása. „[Telkiben] meg is tesznek mindent, hogy a közösségi élet különböző tereit megteremtsék, újrateremtsék. - A falu disznaja rendezvény olyan hírnévnek örvend, hogy a környező településeken is kedvet kaptak hozzá. A kétmázsás hízót disznósirató menet kíséri végig a falu utcáin síppal, dobbal, kereplőkkel. A feldolgozásból, a hurka, kolbász, pecsenye sütéséből mindenki kiveszi a részét, az őslakos és a frissen betelepülő egyaránt. Erre gondosan ügyelnek. A rendezvény első, kilenc évvel ezelőtti megszervezésekor - és ma is - az emberek összeismertetése, közelhozása a cél."33 A rendszerváltozás utáni, A falu disznója/disznótora, A falu káposztája elnevezésű önkormányzati rendezvények (elsőként 1996-ban Telkin, majd Törökbálinton, illetve Diósdon) mára hagyományos sváb/tót disznóvágás, disznótor lett. Napjainkban szinte minden településen hozzá tartoznak a decemberi, vagy a januári programkínálathoz, népszerűségük egyre nő. A disznótor lebonyolítását a nemzetiségi önkor-32 Nagytarcsa Önkormányzata és a Nagytarcsai Hagyományőrző Együttes rendezésében megvalósult lakodalomról készült filmet és fénykép-sorozatokat a Zsoldosvideo DVD-n jelentette meg Lakodalom van a mi utcánkban. Nagytarcsa, 2012. szeptember 22 címmel. Ugyanígy ők adták ki a 2011-ben újra eljátszott szüreti felvonulást is. 33 Vasas 2004. 33 44. Újra készül a ratolec, a lakodalmi örömfa Nagytarcsán (Zsoldosvideo felvétele), 2012
