Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)
III. Szokások tegnap és ma
A húsvéti locsolkodás, mint közösségi szokás mindenütt megszűnőben van, leginkább családon, rokonságon belül marad. Napjainkban a táncegyüttesek kezdik visszaszoktatni az iskolás korosztályt a locsolkodásra (Budakalász, Zsámbék). Húsvét hétfőn a művelődési házban van a találkozó, vagy itt várják és vendégelik meg a lányok a locsolókat, vagy innen indulnak a fiúk „legényesen" felöltözve, csoportokban a lányokhoz. A fiúknak szükséges bátorítást a tánccsoport közössége biztosítja. A lányok szívesen fogadják őket, s elmondásuk szerint a májusfának is örülnének. A lányoknak vitt, az udvarlás komoly szándékát kifejező májusfa szintén egyre ritkább, de még látható a pilisi falvakban, a kapukhoz kötve. (41. kép) Egy-két éve tapasztalható a szokás szórványos megjelenése a helyi középiskolás korosztály körében. 2013-ban az egyik szentendrei gimnázium diákjai vittek májusfát a környéken lakó lányoknak, mivel ezt a 21. században is működő hagyománynak tartják, mely jó lehetőség udvarlási szándékuk kifejezésére. A szokást ugyanakkor a solymári óvodásoknak is kezdik visszatanítani a Lustige Zwerge óvodában. A kisfiúk apjukkal, nagyapjukkal együtt, közösen mennek az erdőbe, együtt vágják ki a fát és hozzák be az óvoda udvarára. A feldíszített májusfa igazi meglepetés a kislányoknak, akik a lebontáskor süteménnyel vendégelik meg a fiúkat. Éppen úgy, ahogy az eladósorban lévő nagylányok. A „hivatalos", rendszerváltás előtti május elsejék megszűntek, de megmaradt az igény a közösségi szórakozásra, a majálisra. Hajdan a kocsmák elé állítottak szálfára erősített lombozatot, szalaggal, borosüveggel. Aki felmászott és le tudta hozni a bort, az kapta meg. E hagyomány mintájára került, illetve kerül napjainkban májusfa a települések főterére, vagy a helyi tájházakhoz. A faállítás énekes-táncos rendezvény április 30-án, vagy május 1-én (Solymár, Pilisvörösvár, Piliszentiván); és van, ahol a májusfa döntése, kitáncolása is népszerű közösségi eseménynek számít (Isaszeg). Bár a rendezvények szervezői a német, illetve a szlovák nemzetiségi önkormányzatok, az egész település, több generáció vesz részt rajtuk. Nagyobb szabású rendezvény Csömörön az úgynevezett Tót Majális, ahol a hangsúly a hozzákapcsolt gasztronómiai eseményen van: ami 2012-ben a krumplis ételek bemutatója és kóstolója volt a Szlovák Háznál. Korábban a hagyományőrzés egyik lehetséges formája a szokások színpadon történő bemutatása volt, ami kétségkívül hozzájárult azok fennmaradásához. A pávakörökből, tánccsoportokból létrejött hagyományőrző együttesek az 1990-es évektől kezdve három generáció részvételével a régi népszokásokat is színpadra állítják (Pilisszántó, Csömör, Nagytarcsa). Bizonyos helyi szokásokat a tanulók a nemzetiségi iskolákban is előadnak (ilyen például a vecsési Strudl'essen, „rétesevés").28 Azokon a településeken, melynek sváb népességét a II. világháborút követően kitelepítették, és ezáltal nem volt folytonosság, illetve 28 A visszaemlékezők szerint hamvazószerdán gyakorolták ezt a valószínűleg húshagyó keddi szokást. Menyasszony és vőlegény ruhába, illetve más maskarába öltözött legények járták a lányos házakat, ahol adományokat kaptak és káposztás-kolbászos rétessel kínálták őket. A lányok ezt követően csatlakoztak a menethez, majd végül a kocsmában eltemették a farsangot. A résztvevőkről évente csoportkép készült, utoljára az 1960 körül. Frühwirt Mihály szóbeli közlése. 31 41. Májusfa a kapuban Solymáron, 2010
