Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)
III. Szokások tegnap és ma
vevők körének kibővítésével közösségi szokássá válik. AII. világháború előtt minden német közösségben gyakorolták Visegrádtól Zsámbékig. Húshagyó kedden éjfél előtt, amikor a lányok már hazamentek a bálból, valaki befeküdt egy disznóforrázó teknőbe, a többiek pedig tréfás, sváb nyelvű temetési szertartást tartottak fölötte, siratták, és mint Farsang Tónit, Farsang Herceget (vagy más névvel illetett személyt) elbúcsúztatták. Végül kivitték az utcára, ahol kiborították, vagy lelocsolták. Ezzel a játékkal ténylegesen lezárult a mulatság, éjféltől elkezdődött a húsvéti nagyböjt. A farsangtemetést az 1990-es évek végén kezdték felújítani és fokozatosan terjedt a sváb közösségek körében.24 Azóta játsszák újra Budakalászon, Dunabogdányban, Visegrádon, Solymáron, Pilisvörösváron, néhány éve pedig már Pilisszentivánon, Soroksáron, Vecsésen, Dunaharasztin és Zsámbékon is hagyománnyá kezd válni. Budakalászon tizennyolc éve rendezik meg, és itt egy aktualizált színpadi előadással kezdődik a húshagyó keddi farsangi bál. Ugyanakkor Solymáron, és korábban Pilisvörösváron szintén, eredeti funkciójában játsszák éjfél előtt, vagyis itt a farsangtemetés a bál záróakkordja. (38. kép) A szentendrei Ferenczy Múzeum adattárában megtalálható a visegrádi farsangtemetés részletes leírása és német szövege 1960-ból.25 Az 1998-ban felújított játéknak is ez a szöveg képezi az alapját, amely egy magyar keretjáték közben hangzik el. 2010-ben Zsámbékon, 2011-ben Dunaharasztiban rendeztek újra farsangtemetést, felidézve a régi szokást. A harasztiak a Soroksárról elkért sváb szöveget helyi utalásokkal egészítették ki: előbb svábul, majd röviden magyarul is elbúcsúztatták a farsangi időszakot. A farsangtemetés legtöbbször kétnyelvű, a szövegek sváb dialektusban - amit aztán gyakran magyarul is megismételnek -, az énekek, nóták inkább magyarul hangzanak el. Tartalmuk kevésbé pajzán, inkább a mértéktelen ivásról, részegségről szól. A játék szereplői között van a halott, rendszerint egy szegényebb sorsú ember, aki évekig játssza ugyanezt a szerepet; a pap és a kántor, aki latin-magyar keveréknyelven mókázik, van ministráns, néhol orvos és borbély is, de a legnagyobb derültség a siratóasszonynak öltözött férfiakat kíséri. A szokást a fiatalok, sőt a gyerekek is megismerik, főként ott, ahol több generáció, az iskolásoktól kezdve a nyugdíjas klub tagjaival bezárólag együtt farsangol. A pilisszentkereszti „simonjudázás" (farsangi táncos kerék húzása) térségünk egyetlen, eredeti formában máig élő szokása. A valószínűleg német eredetű szokást napjainkra a szlovákság őrizte meg és gyakorolja.26 Farsangvasárnap, a nagymise után indul a templom elől a lovas kocsihoz rúddal csatlakozó táncos kerék, az úgynevezett Simon-Juda. A helyi szlovák viseletbe öltöztetett, közel életnagyságú, összekapaszkodó férfi és női bábút, Simont és Judát muzsikaszóval húzzák végig a falu régi utcáin. (39. kép) A szokást ismerő szentkeresztiek kijönnek a kapuba és étellel, főleg fánkkal, illetve itallal kínálják a férfiakat. A kormányos feladata megtáncoltatni a gazd-24 Sz. Tóth 2006:169. 25 Onódiné 1960: 1-2; Sz. Tóth 2006:172-173. 26 A szokás egyetlen Pest megyei párhuzama Békásmegyerről ismert. Wittinger (szerk.) 1997: 37. 29 39. A farsangi keréken Simon és Juda forognak. A kormányos megtáncoltatja az asszonyokat Pilisszentkereszten, 2003
