Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)

III. Szokások tegnap és ma

40. Újra játszott „kakasütés" a zsámbéki művelődési ház udvarán, 2013

asszonyt.27 Régen átmentek a szomszéd falvakba Pilisszántóra, illetve Pomázra is és az esti farsangi bálra hívogattak. A szokás gyakorlói (kocsis, kormányos, két-három zenész) két évtizede ugyanazok a közép- és idősebb korú férfiak, illetve maguk az őslakos szentkeresztiek. A helyi szlovák önkormányzat a szokás egyediségére építve, néhány éve fesztivált szervezett az esemény köré. Az első pilisi fánkfesztiválon 2007- ben a farsangi hagyományokat felvonultató menetben a Simon-Juda is részt vett. A meghívott környékbeli együttesek farsangtemetést adtak elő: a piliscsabaiak az alkalomra írtak egy jelenetet, a pilisvörösváriak a hagyományos változatot jelenítették meg, a kesztölciek a bőgőtemetést játszották el (ez esetben a muzsikusok nagybőgőjét búcsúztatják el tréfásan, hiszen farsang végeztével a mulatságoknak is vége).

A pilisi kavalkád-fánkfesztivál, avagy farsangbúcsúztató népszokások a Pilis környéki községekben címet viselő esemény 2007 óta minden évben megrendezésre kerül. Ma a néphagyományokat már egyre kevesebb folklórműsor képviseli, a rendezvény programja a populárisabb szórakoztatás felé fordult. Erősödött annak gasztronómiai jellege, hiszen a fánksütés egyre több látogatót vonz.

Pilisszentkereszten az úgynevezett „kakasütés" szokásának felújítása az első fánkfesztiválon (2007), jelentkezők hiányában nem járt sikerrel, Zsámbékon ellenben igen. Az utóbbi helyen korábban szintén szokás volt, hogy a legények bekötött szemmel próbálták meg leütni egy földbe ásott kakas fejét. Ha valakinek sikerült, akkor a kakast a kocsmáros megfőzte az esti mulatságra. 2013 húshagyó keddjén a művelődési ház udvarán iskolás legénykék próbálták leütni a műanyag kakast, nagy sikerrel. (40. kép)

A sajbázás már böjti szokás, amelyet a dunabogdányi, a visegrádi és a kismarosi svábok ismertek és egészen az 1950-es évekig gyakoroltak. Visegrádon 1999-ben újította fel az ottani nemzetiségi önkormányzat a virágvasárnap előtti szombaton, és azóta hagyomány lett belőle. A tüzes korongok Dunába röptetését a fiatalok szívesen kipróbálják. A sajbázás párválasztásra vonatkozó eleme, a lányok nevének kiáltása azonban már nincsen meg. A résztvevő fiúk és lányok számára ez a helyi szokás inkább ügyességi próbának számít.

27 Eredete az ismert hiedelem, miszerint farsangkor minden asszonynak táncolnia kell annak érdekében, hogy nagyra nőjön a kukorica.

30