Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)
III. Szokások tegnap és ma
26. „Nove leto...". Felújított virágvasárnapi tavaszköszöntő szokás Pilisszántón (Szőnyi József felvétele), 2009 hány évtized után gyerekcsoportokkal újították fel őket Pilisszentkereszten és Szántón. (26. kép) A virágvasárnapi barkaszenteléshez kapcsolódó hagyomány a pilisi medence németek lakta településein él (Pilisszén tiván, Solymár). A csokrokba kötött barkát a családból a fiúk (ma már a lányok is) viszik szentelésre, amiért a rokonságtól pénzt, illetve édességet kapnak. (27. kép) A húsvéti ünnepkör katolikus vallási szokásai szintén megerősödőben vannak. Ministránsok járják a falut és kerepelnek Pilisszentkereszten és Pilisszentivánon. Egyre többen vesznek részt a keresztúton és a feltámadási körmeneten. Helyenként a hívek hétfőn hajnalban - a határjárás emlékére - újra emmaus-t járnak. A szlovákok a Dunától nyugatra locsolás helyett sibáltak, korbácsoltak. A Pilisben a korbácskötést és a hozzá tartozó verset a férfiak tudják, a gyerekeknek megtanítják, de családi körben csak „hagyományőrzésből" gyakorolják. Korábban sem a németek, sem a szerbek nem locsolkodtak, csak a 20. század elején kezdett körükben terjedni ez a magyar szokás. A szerb gyerekek ajándékozása sem húsvétkor, hanem egy hét múlva, a „halottak húsvétján" (ruzicalo) történik. Ez a nap az élő és eltávozott rokonok közös megünneplésére szolgál. A megszentelt sírokra piros tojást, ritkábban ételt tesznek, és egymást is megvendégelik. Nepomuki Szent János napjának (május 16.) előestéjén a vízparti településeken fa lapokon égő gyertyákat úsztattak a Dunán. Ma egyházi szertartás keretében Dunaharasztin vízre teszik a védőszent felvirágozott szobrát is. Keresztelő Szent János, avagy Szent Iván ünnepén tartják búcsújukat a szentendrei dalmátok a templomdombi plébániatemplomban. Mise után régen a dalmát zászló alatt vonultak ki a temetőbe, hogy az elhunyt családtagokról megemlékezzenek. Ezt követően a rokonok és a vendégek együtt mulattak éjfélig, amikor máglyát gyújtottak és átugrálták a tüzet. „A régi ünnepek mintájára" 1999-ben élesztették újjá a szamárhegyi Ivan Dan-1, a dalmátok legnagyobb ünnepét a Daru piacon. 2007-ben a művelődési ház is „megrendezte az Iván-napot" turisztikai céllal, ebből azonban nem lett hagyomány. Megmaradtak ugyanakkor az ünnep jellegzetes elemei: levonulás a dalmát zászló alatt, a legidősebb dalmát férfi köszöntője és hívogatása, illetve a tűzugrás. (28. kép) A délutáni képnézegető az események, személyek felidézésének közös alkalma. A Szent Iván-napi tűzugrás Pest környékén az evangélikus szlovákoknál, valamint a Galga mentén is szokásban volt. Napjainkban tánccsoportok és iskolások aktív részvételével bizonyos helyeken újra megtartják (Isaszeg). Szent Iván napján (július 7-én) a szerbek évszázados hagyományt követve sárga mezei virágból (ivánvirág, ivanszkoje cvetye) koszorút kötnek, és házaik bejárati ajtaja fölé akasztják azt. Hitük szerint a 22 27. A barkacsokrokat gyerekek viszik a szentelésre Solymáron, 2011
