Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)
III. Szokások tegnap és ma
a közösségi térbe. Ezt később felváltotta a közös adventi gyertyagyújtás, a településen élők összetartozását erősítendő ünnepként. A katolikus templomokban leginkább Németországból, illetve Ausztriából származó figurákkal állították fel a betlehemet. A közelmúltban azonban a települések kiemelt pontján is megjelentek a köztéri betlehemek. (22. kép) Szentendre Fő terén a hagyományápoló óvónők készítették el elsőként életnagyságú szalma figurákkal a köztéri betlehemet, s ez mára már hagyománnyá vált. A Kisjézus csak karácsony napján kerül a jászolba. Napjainkban a karácsony egyházi és népi eredetű szimbólumai vallás(osság)tól függetlenül jelen vannak a személyes (családi) térben, az otthonokban (betlehem, adventi koszorú, az úgynevezett lucabúza). Az ünnep etnikus jegyei sokkal inkább a német, szlovák, szerb karácsonyi vacsora étrendjében és rítusaiban nyilvánulnak meg, és felértékelődik a családi összetartozás ünnepekben megjelenő tradíciója. A szerb karácsony szimbolikája különlegesen gazdag. Középpontjában a karácsonyi kalács áll, melynek tetejére tésztából vallási és a család életét meghatározó szimbólumokat készítenek. (23. kép) A kalácsot legtöbbször hagyományosan az idősek sütik, de a fiatalasszonyok is megtanulják, s ha kell, átveszik annak készítését. A szerbek régen nem állítottak karácsonyfát, de mára szokásba jött az olyan családoknál, ahol gyerekek vannak. A szerb templomok karácsonyi dísze a szalma és a száraz levelű tölgyfa-ág. Szentendrén erre manapság karácsonyfadíszeket akasztanak; alatta ott a karácsonyi kalács és az agyagból készült betlehem. (24. kép) A hívek szerint a Szerbiából menekült és ezen e vidéken letelepedett szerbekhez köthető ez a változás. Szintén Szerbiából került át a karácsonyi tölgyfa-csokrok ajándékozásának és a badnjak (fatuskó, mely valamikor egész éjjel égett és világított a szerb konyhákban) égetésének szokása az ortodox templomok udvarán. A karácsonyi ünnepkört lezáró farsang szokásainak nagyobb része a 20. század végére eltűnt, bár nem felejtődött el. A legtöbb életre keltett szokás a farsanghoz kapcsolódik. A téltemető felvonulást, kiszehajtást a szlovákok ismerték és húsvét előtt két héttel, feketevasárnapon gyakorolták. Az éneklő menetben a falun végigvitt, majd elégetett, vagy vízbe dobott bábu neve a moréna, kiszelica,22 a magyaroknál kisze. (25. kép) A tavaszköszöntő zöldágazás a lányok énekes, az új nyarat (nővé leto) köszöntő, adománygyűjtő szokása volt virágvasárnap. A feldíszített ággal házrólházra jártak, köszöntésükért valamikor tojást kaptak. Ezt festették meg nagypénteken hímesnek. A tavaszköszöntő szokások Pest megyében nem maradtak folytonosak; né-23. Készül a szerb karácsonyi kalács Pomázon, 2011 24. Karácsony a szentendrei Blagovestenskatemplomban, 2013. január 7. 25. Téltemető kiszejárás a pilisborosjenői iskolásokkal, 2010 22 Gyivicsán-Krupa 1997: 79. 21
