Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)
II. Nemzetiségi hagyományok. A viselet
rekonstrukcióknak tekinhetőek, 6. Lányok a bálban Solymáron, I960 számolva a babatest aránytalanságával.12 Van olyan varrónő, aki ezt felismerve hatvan centiméternél nagyobb, arányosabb játékbabát vásárol erre a célra. Férfiviselet bemutatására azonban még ezek sem igazán alkalmasak. A solymári asszonyok legszívesebben menyasszonyt és leányt öltöztetnek. Van olyan asszony, aki az óvodástól az öregig minden korosztályt babákra öltöztet azzal a céllal, „hogy megmaradjon a solymári viselet".13 Az ő elhatározása tíz éve egy, a helytörténeti gyűjteményben látott - igen vegyes összetételű - kiállítás után született meg. Babái egy külön szobában állnak, bárkinek szívesen megmutatja őket, de onnan ki nem vihetőek, nehogy „törjön a ruhájuk". A viseletbe öltöztetett babák leginkább a személyes térben, a lakószobában láthatóak, és igen jelentős az identitáserősítő szerepük. A régi viselet babákon való megőrzése a szülőfaluhoz való kötődés kifejezésére szolgál. A kitelepített, elszármazott solymáriak otthonában a szülőfalut idézi az ajándékba kapott leány- vagy menyasszony-ruhás baba. A német viselet jellegzetes darabja a keményített, mángorolt és hajtogatott sváb kötény. A tükörfényes kötény az 1950-es évek végén lett divatos. (6. kép) A rendszerváltás után aztán a nemzetiségi rendezvényeken eredeti viseletben részt vevő asszonyok újra divatba hozták. A solymáriak gyakori szereplése, megjelenése révén pedig napjainkban már néhányan más németek lakta településen is elkészíttették. A szögletes kék rumburger kötényt általában a megrendelőnek kell(ett) magával hoznia. A kötény fényesítése speciális tudást és fárasztó fizikai munkát igényel. A fényesítést végző aszszony a kék vászonkötény mindkét oldalát búzakeményítő és úgynevezett hájfesték (kékfestő mestertől származó indigófesték) keverékével kefével bekeni, „bepucolja", majd a napon megszárítja. Az anyagot márványlapra téve egy fél literes üveg „vállával" hosszában és keresztben végigdörzsöli. A kötény fényét a sűrű fényes vonalkák, díszítményét a hajtásvonalak adják. Hosszában négyfelé, keresztben harmonikaszerűen összehajtott formában szokták tárolni. A környék egyetlen fényező specialistájának munkáját 2010-ben sikerült dokumentálni.14 (7. kép) 7. Wittmann Jánosnéfényesíti a sváb kötényt Solymáron, 2009 mája, állása, megjelenése éppen olyan, amilyennek a solymári sváb népviseleti ruhának lennie kell. A babák felöltöztetése kiváló lehetőséget kínál a ruhadarabok bemutatására, a szabás és az alapanyag ismertetésére. A babaruhák zöme korabeli anyagokból, elvágott ruhafélékből készül. így azonosíthatóak a régi textilek (például transzparent, kamgarn, dilájn, rumburger). A babaruhák anyagot, formát és a készítő tudását tekintve hiteles 12 A solymári tapasztalat alapján a Ferenczy Múzeumban meghirdetett népviseleti babaöltöztető pályázatot az a meggyőződés indította el, hogy egy viseletét teljesen hitelesen csak a benne élők tudnak elkészíteni. A 2008-2009-ben, leírásokkal együtt beérkezett húsz baba a múzeum néprajzi gyűjteményébe került. 13 Blum Jánosné nem tanult varrni, de babájának olyan, különös szabású ruhadarabot (pantsurl, női kabátka) is elkészített, amire más asszonyok nem vállalkoztak. 14 A Wittmann Jánosné által fényesített női kötény a Ferenczy Múzeum néprajzi gyűjteményében (N 2011.1.1 ltsz. alatt) található. 12
