Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)
II. Nemzetiségi hagyományok. A viselet
Mind a solymári [ablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény, mind a nemzetiségi intézmények és más civil szervezetek támogatják a múzeumi kutatómunkát. Annak megvalósulását egyre több magánszemély segíti, akik teljesen magukévá tették a múzeumi értékmentő törekvéseket, így ezek az emberek nemcsak támogatók, hanem kezdeményezők is. Egy néprajzi gyűjtés során készített interjú másodlagos eredménye lett számunkra az egykor jellegzetes munkaeszköz, egy, az eredeti helyén épen megmaradt kősúlyos mángorló „felfedezése". A mángolásról, a mángorló eszköz korábbi használatáról, és a tevékenységhez kapcsolódó 8. Kötény mángorlása ('vasalása') kősúlyos mángorlóval emlékekről filmfelvétel készült a szentendrei (rekonstrukció), 2010 Ferenczy Múzeum számára. (8. kép) A sváb viselet közösségi térben először a különféle kitelepítési emlékműveken jelent meg. 1996-ban avatták Solymáron a templom falán elhelyezett domborművet, melyen a Szűzanya oltalmazó palástja alatt láthatóak a viseletbe öltözött asszonyok és férfiak. Húsz évvel később, a kitelepítés 60. évfordulóján szoborcsoportot avattak a solymári Templom téren. A hagyomány című alkotás templomba igyekvő sváb házaspárt ábrázol. Dunabogdány kitelepítési emlékművén ugyanakkor a jellegzetes faragott kőkapuból visszanéző sváb férfi alakja látható.15 Törökbálinton pedig a templomra visszatekintő sváb család szerepel a kitelepítés emlékére készített domborművön. 9. Ceglédberceli házaspár a solymári Trachtenfest-en, 2008 A solymáriak a sváb ruhát értéknek tartják, mellyel kifejezhetik kulturális kötődésüket, és az itteniek sokat tesznek a viseleti hagyomány megőrzéséért. A legtöbbet leginkább azzal, hogy minden generáció felveszi. Egymás kultúrájának megismertetését célozta a környező német települések részvételével már két alkalommal, 2003-ban és 2008-ban megrendezett úgynevezett Trachtenfest, népviseleti „divatbemutató".16 Ezen a rendezvényen korcsoportok és ünnepi alkalmak szerint voltak láthatóak a régi solymáriak, valamint a környező német települések, köztük Pilisvörösvár, Törökbálint, Zsámbék és Ceglédbercel öltözködési szokásai. (9. kép) A viseletbemutatók és a babaöltöztetés középpontjában egyaránt a menyasszony áll. Alapvetően az 1930-as évektől divatba jött öltözetet (kék brokátselyem szoknya és blúz, fehér, csipkebetétes kötény) jelenítik meg, hiszen a legidősebb generáció tagjai még ebben esküd15 Mindhárom Kovács Jenő alkotása. 16 Az ötletgazda, Pakó Károlyné óvónő közlése szerint az eredeti cél az volt, hogy a résztvevő települések egy-egy, a viseletűkbe öltöztetett babát hozzanak és ajándékozzanak Solymárnak, ezzel megalapozva egy folyamatosan gyarapodó viseletes babagyűjteményt. 13
