Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)
II. Nemzetiségi hagyományok. A viselet
A korabeli fényképfelvételek a női öltözet harmonikus szépségét és gazdagságát mutatják. A Németországba kitelepített fiatal- és középgeneráció viseletváltása gyorsabban, a Magyarországon maradottaké lassabban, de egy-két évtized alatt megtörtént. Mindenütt voltak azonban olyan asszonyok, akik ragaszkodtak a parasztruhához, abban öregedtek meg, és még az 1990-es években is lehetett találkozni velük. Budaörsön, Zsámbékon, Törökbálinton, Budakeszin, Pilisborosjenőn, ahonnan a II. világháborút követően a legtöbb német lakost telepítették ki, alig maradt ránk viseletdarab. A különböző helyi múzeumi gyűjteményekbe a hagyatékokból kerültek be az idős asszonyok ünnepi ruhái és kendői. Napjainkban ugyanakkor egyre többen küldenek haza - főleg női - viseletdarabokat Németországból szülőfalujukba. A kitelepítés néhány Pilis-völgyi, szénbányával rendelkező települést (Pilisszentiván, Pilisvörösvár) nem, vagy a fentieknél csupán kisebb mértékben érintette. Mivel az itt lakók legtöbben ipari munkából éltek, életmódjuk ehhez igazodott. Viseletűket leghamarabb a pilisszentivániak hagyták el, míg Pilisvörösvár sváb lakosságának egy része, a mezőgazdaságból élő idősebb generáció az 1970-1980-as évekig hordta. A levetett „sváb ruhát" megőrizték, szoknyájából gyakran varrtak városi szabású ruhát, vagy gyerekruhát. Emellett a pilisszántói szlovákok is vásároltak az itteni sváboktól saját öltözetükhöz illő darabokat. A solymári példa Napjainkban, amikor a sváb kultúra, mint érték újra jelen van a közösségekben, a viselet szerepe is felértékelődik. A helyiek a különféle rendezvényeken magukra öltik, illetve kiállításokon mutatják be. Egy-egy helyi viselet-kiállításra a falubeliek gazdag, olykor a szakember számára is különleges anyagot hoznak be. A német települések közül Solymáron - ahol még jellemző a falusi életmód, a gazdálkodás, a piacozás - ragaszkodtak legtovább az asszonyok a sváb ruhához, még ma is lehet találkozni ilyen öltözetű idősekkel az utcán. Emellett egy-egy jeles napon, nemzetiségi ünnepen minden generáció képviselői újra felveszik a solymári sváb ruhát, a helyi normák szerint öltve azt magukra. Érzékelhető, hogy a hozzá kapcsolódó tudás a német települések között kivételes módon még élő örökség. Ennek egyik eredője, hogy az itteni első iskolai tánccsoport megalakulásakor (1983) a sváb kultúra, így a viselet is még élő hagyomány volt. A gyerekeket azok öltöztették, akik maguk is viseletben jártak. A 20. század közepén a lányok és asszonyok a bálokba már nem a pruszlikos öltözetet, hanem könnyen mosható blúzokat vettek fel. A nyári ünnepi, bársony mellényes (egykor vállkendős) viselet vált az említett táncegyüttes ruhájává. Lényeges, hogy a táncosok öltöztetésével öröklődött az öltözet rendbentartásának módja, a mosás, a keményítés, az úgynevezett bevasalás és a tárolás technikája. Máig megmaradtak e munkafázisok hagyományos eszközei is. A szabás nélküli textilek simítására szolgáló kősúlyos mángorlók Solymáron egészen az 1970-es évekig használatban maradtak. Mindezek ellenére az 1990-es évektől ezen a településen jelentkezett legerőteljesebben az igény a helyi német közösség részéről a solymári viselet megismerésére és megismertetésére. A hagyományőrző csoportok igyekeztek korcsoportjuknak megfelelően felöltözni, előtérbe került a kor és az alkalom szerinti öltözködés. Mivel a solymári viselet rendszere még ma is ismert, a helyi asszonyok babákon mutatják be azt. A babák népviseletbe való öltöztetése osztrák és német minták nyomán terjedt el hazánkban, de erre a célra nem a német területeken használatos arányos testű babákat, hanem hazai játékbabákat használnak. A solymári népviseletes babák száma egyre szaporodik, az asszonyok nemcsak saját örömükre varrják rájuk a ruhákat, hanem megőrző és újabban ismeretterjesztő szándékkal is. Mivel saját szüleik, rokonságukból többen, vagy akár maguk a készítők is egykor viseletben jártak, a babákon be tudják mutatni a korcsoportok, illetve a különböző alkalmak női öltözetét. (5. kép) E babák ruhájának a színe, for- 5. Blum Jánosné „babaszobája", 2013 11
