Basics Beatrix (szerk.): Egy modern festő és klasszikus gyűjteménye. Válogatás Ernest Zmeták (1919-2004) alkotásaiból és gyűjteményéből - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 2. (Szentendre, 2013)

Álló lány / Standing Girl, 1941 Vöröshajú lány / Red-haired Girl, 1941

heves vitákat kiváltó radikális nézeteket valló, kész művésszel gazdagodott Zmeták révén. Számára ifjú korától kezdve fontos volt a közönség, így életrajzában több mint 50 önálló kiállításáról olvashatunk. Nem szerette, ha csak tájképfestőként, vagy csak portréfestőként emlegették, Ő maga azt mondta: „Ha tájképet festek, azt úgy teszem, mintha egy jó barátomról festenék portrét,” A tájat realista szemmel látta, és azt múlandó részleteitől a vásznon lecsupaszította; az ábrázolás nála a lényegretöréssel egyenlő. A portrékról lóvén szó, meg kell említsük számos önarcképét, amelyeken a művész különböző szerepekben és változatos kellékekkel jelenik meg. Önarckép-festészete nem csak saját belső világáról tanúskodik; ezeken a képeken az adott korszak művészi lehetőségeit és újításait is vizsgálta. Ahogyan a saját testéhez, arcához, úgy más motívumokhoz is többször visszatért, így bizonyítva önmaga és a közönség számára képei fejlődését a szigorú egyszerűség és takarékosság irányába. A klasszikus festészet, vagy még pontosabban a klasszikus képzőművészet összes fajtáját egyaránt művelte - festett, rajzolt, szobrot alkotott, üveg- és kőmozaikot készített. Kezdeti évei, majd később az 1970-es évekbeli képei is Magyarországhoz kötődnek; Mohácsot vagy Hajdúböszörményt például többször is megfestette, Szeretett utazni, főként Olaszországban, de élete során bejárta egész Szlovákiát, és ahol tehette, rövidebb vagy hosszabb időt eltöltött, és természetesen alkotott. így jutott életművében különös szerep Gömör, Árva és nem utolsó sorban Kassa városának, ahol a tájkép új lehetőségeit

3