Basics Beatrix (szerk.): Egy modern festő és klasszikus gyűjteménye. Válogatás Ernest Zmeták (1919-2004) alkotásaiból és gyűjteményéből - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 2. (Szentendre, 2013)
fedezte fel. Bár élete java részét a kommunista diktatúrában élte le, és jóllehet az ötvenes években festett néhány szocreál képet és freskót, festményei mégsem estek soha rabjául az üres, semmitmondó propagandista mázolásnak. Kassán készült képein számtalanszor megjelenik az ottani acélgyár, de nem mint a korszak által megkívánt, a szocialista fejlődést dicsőitő szimbólum, hanem mint az új korszak tájképi eleme, a 20, század nélkülözhetetlen épülettípusa. Ugyanakkor életművének hatalmas részét Olaszországnak szentelte, egyformán hódolva ezzel Aba-Nováknak, az ókornak és a régi mestereknek. Mint mecénásnak és mint az érsekújvári galéria tulajdonképpeni alapítójának a csehszlovák állam lehetővé tette neki, hogy évente többször is Itáliába és Szicíliába utazzon, Ernest Zmeták alkotói pályájának minden korszakában meg tudta lepni a kritikát valami újjal. Élete utolsó éveiben, éppúgy, mint kortársa, Jakoby Gyula (Julius Jakoby, kassai festő, 1903-1985), képes volt értelmesen, az idős művészeknél megszokott „önkilopást’’, illetve az újdonságok ésszerűtlen elsajátítását kerülve végiggondolni és befejezni mindazt, amit még fiatalon, egy kis „stíluspöffeszkedéssel” elkezdett. A 2011 -ben megrendezett pozsonyi kiállítás elsőként mutatta be Zmetákot magángyűjtőként. Élete során számos műalkotást, régiséget és művészi érdekességet szerzett be; gyűjteménye több mint 3000 műtárgyból állt. Céltudatos műgyűjtőként aránylag korán vásárolta első festményét - egy Barabás Miklós-portrét -, ami a budapesti polgári, illetve az érsekújvári tapasztalataira való tekintettel teljesen érthető. Még igen fiatalon, 1939-ben Újváron meglátogatott egy helyi patikust, akinek a gyűjteménye lenyűgözte, és akinek a példáját szerette volna követni. Vajon mit is látott Zmeták a patikus magas mennyezetű, régi házában? „A palota nyolc helyiségében volt elhelyezve a gyűjtemény. A szobák falait plafonig borították a szeretettel és jó ízléssel válogatott képek,” - írta jóval később, már a saját gyűjteményéhez készült katalógus bevezetőjében. Zmeták műgyűjtői tevékenysége sok vonatkozásban hasonlít a 19. század nagy gyűjtőiére. ízlése minden korszakot felölelt, a középkortól egészen a kortárs művészetig, a festészettől az iparművészeiig. Gyűjteményének sokrétűségét nem csak eklektikus ízlésének köszönhetjük, a tárgyak beszerzésénél fontos szerepet játszott Zmeták művész volta, és művészi jelentősége is. Az általa vásárolt festmények vagy régi használati tárgyak sokszor nem az adott művész vagy gyár hírnevének köszönhetően kerültek a gyűjteménybe, hanem csaknem bizarr megjelenésük, illetve különleges részleteik miatt, Zmeták gyűjtését három szándék vezérelte: elsősorban egy Szlovákía-szerte páratlan, egyedülálló régi képtárat szeretett volna kialakítani, majd ezt később a művészet minden műfajára, stílusára és korszakára kiterjeszteni, és nem utolsó sorban az egész gyűjteményt adományként szülővárosa nagyközönségének átadni, és ezáltal az érsekújvári galériát megalapítani. A gyűjtő Zmeták ezen elképzeléseinek eleget is tett, bár a régi mesterek kollekciójában leginkább
