Kopócsy Anna (szerk.): Alkotó vagy múzsa. Anna Margit, Modok Mária, Szántó Piroska, Vajda Júlia, Vaszkó Erzsébet. 2013. november 21 - 2014. január 12. MűvészetMalom - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 6. (Szentendre, 2013)
Anna Margit is.) Azáltal, hogy a képzésben megszűnt a hierarchikusság, eltörölték a korábbi időkre jellemző művész- és tanárképzés szétválasztását, azaz a tanárjelöltek alakrajzi óráit jelentősen megemelték, a felvett hallgatók száma óriásira duzzadt, ami már az oktatás színvonalát veszélyeztette. A probléma a húszas évek közepe táján vált kritikussá, GLatz Oszkár rektorsága idején. Glatz egy kérdőívet küldött körbe a tanárok között, melyben a Lehetséges létszámcsökkentés módjaival kapcsolatos kérdéseket tett föl. A kérdések többsége a hanyag, tehetségtelen, renitens növendékek kiszűrésére irányult. Azonban szerepelt olyan, ma erősen diszkriminatívnak tartható felvetés is, miszerint: „Nincs-e észrevétele T. tanárúrnak a női művésznövendékek komolysága stb. tekintetében? Általában a nők mai arányszáma a Főiskolán nagy-e, vagy csökkentésre szorul-e?” Jó néhányan, köztük Bosznay, Benkhard és Rudnay negatívan értékelték a női hallgatók munkáját. A növendékei által rajongva szeretett Rudnay szerint például a nők nagyon lassan fejlődnek, és a számukat is erősen kellene csökkenteni.5 Jól láthatjuk, az előítéletek továbbra is érvényben maradtak, ez az ösztöndíjajánlások esetében is markánsan megmutatkozott: Rudnay például 1930-ban és 1931-ben egyetlen egy női hallgatót, Mattioni Esztert ajánlott ösztöndíjra, szemben tizenegy férfi növendékével. A tanítványi visszaemlékezések nem számolnak be arról, hogy Vaszary különbséget tett volna e tekintetben növendékei között. Vaszkó Erzsébet például mindig kitűnőt kapott nála, ami igazi elismerést jelentett. Miután kényszernyugdíjazták a főiskoláról, magániskolában kezdett tanítani, ahol számos női hallgató, mint már említettem, Anna Margit és Szántó Piroska is tanult. Ennek ellenére a hagyatékában fennmaradt feljegyzéseiben - amelyek nem voltak publikusak - különbséget tesz a férfi és női karakter között, mint írja: „...a hölgyek átlag intelligensebbek, utánzóképességük kifejlettebbek a módszerek és a technikai kérdésekben, megfigyelők, ügyesebbek. Képzelőerejük azonban nem oly forró, mint a férfiaké és alakítóképességük csekélyebb”.6 Lényegében Vaszary ezzel megismétli azt az évszázados sztereotípiát a festőnőkről, amely alapvetően a kreativitást és ezáltal a legmagasabb rangú művészeti alkotásokra való képességet veleszületett férfi tulajdonságnak vélte, míg a nőket sokkal inkább az imitálásra tartotta alkalmasnak. Ennek megfelelően korábban a nők számára leginkább a portréfestést engedélyezték, mint a műfaji hierarchiában alacsonyabb rangú, mechanikus jellegű műfajt.7 VASZKÓ ERZSÉBET Főiskolai tanulmányfej, 1920-as évek-----------------------------------------■ 5 Glatz Oszkár körözvénye. Iktatószám 271/1927, MKE levéltár, iktatott iratok 1926-1927.1/b. 6 A művészeti nevelés reformja. Vaszary János feljegyzései. Oldalszám nélkül Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE), Levéltár. 7 Shearer West: Portraiture. Oxford University Press, 2004,145. Öt szentendrei nőművész 11
