Kopócsy Anna (szerk.): Alkotó vagy múzsa. Anna Margit, Modok Mária, Szántó Piroska, Vajda Júlia, Vaszkó Erzsébet. 2013. november 21 - 2014. január 12. MűvészetMalom - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 6. (Szentendre, 2013)

HÁTTÉR, PROFESSZIONÁLIS MŰVÉSZKÉPZÉS A NŐK SZÁMÁRA MAGYARORSZÁGON

5 A tízes évek Legfontosabb szabadiskolája a Haris-közi volt, ahol többek között Vaszary, Rippl-Rónai,Vedres és Kernstok tanított. Ide szép számmal jártak nők is. Volt aki, a főiskolai női képzés hiátusait próbálta enyhíteni azzal, hogy a szabadiskolát is látogatta.

4 A reformról lásd bővebben: Reformok évtizede.

Képzőművészeti Főiskola 1920-1932. (szerk: KopócsyAnna) Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2003. Kát.

Ahhoz, hogy megértsük a művésznők helyzetét a két világháború közötti időszakban, érdemes megvizsgálnunk a nők lehetőségeit a felsőfokú képzőművészet-oktatásban. Ami magától értetődő ma, nevezetesen, hogy a nők teljesen azonos esélyekkel pályázhatnak az akadémiára való bejutásra, mint férfi társaik, nem volt mindig egyértelmű. Ebből a szempontból az 1920-1932 közötti ún. Lykareform hozott alapvető változást a művészoktatásban. Korábban, hasonlóan a nyugati mintákhoz, a nők felsőfokú művészeti oktatása szegregáltan történt, bizonyos típusú képzéseket, pl. férfi aktrajzolást nem végezhettek erkölcsi okokra hivatkozva, ezáltal hátrányba kerültek a nagyméretű, figurális, alapvetően az antik művészeteszményen alapuló képalkotásnál. Az akadémiai hierarchiában a legmagasabb szintre helyezett történelmi festészet témái így, kivételes esetektől eltekintve, elérhetetlennek bizonyultak számukra. Maradtak az alacsonyabb rangú műfajoknál, mint a táj-, portré-, vagy csendélet-festészet. A modernizmus egyik fő jellegzetessége volt azonban, hogy elveit az akadémia ellenében fogalmazta meg, az idealisztikus tájfestészet helyett a közvetlen természetfestést hirdette, így a festői nyelv megújítására tett kísérletek elsősorban a táj- és a csendélet-festésben tudtak kiteljesedni. A történelmi festészet, noha voltak kísérletek a megújítására, többé már nem tudta azt a rangot elérni, amely a modern kor előtt járt neki. Ezáltal az akadémiák is vesztettek jelentőségükből, számos, ma a modernizmus szempontjából reprezentatívnak tartott festőnek nem volt szüksége akadémiai képzettségre, a művészeti szabadiskolákban megszerezhető tudás elegendőnek bizonyult. Ezekbe a szabadiskolákba - leghíresebbnek a párizsi Julian Akadémia tekinthető - számos női alkotó is azonos jogon járhatott. Magyarországon a helyzet annyiban volt nehezebb, hogy nem épült ki olyan magániskola-rendszer, amely kiválthatta volna a későbbi Képzőművészeti Főiskolát.5 Az igazi áttörést az 1920-as évi főiskolai reform hozta meg a nők számára, akik végre koedukált osztályokba járhattak, így művészhallgatóként mindenki ugyanabban a képzésben részesült.4 A korábbi Deák-Ébner Lajos, Glatz Oszkár vezette női képzésből sokan továbbléptek, maguk is aktívan részt vettek a reform folyamatában, az új tanárok meghívásában. így az egyik legnépszerűbb tanár a női hallgatók között Vaszary János lett. (Vaszary tanítványa volt Vaszkó Erzsébet, Szántó Piroska,

10 ALKOTÓ vagy MÚZSA