Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)
Mazányi Judit: A szerb iskolától a Pajor-kúriáig. Az új Ferenczy Múzeum megszületésének története
Mazányi Judit A SZERB ISKOLÁTÓL A PAJOR-KÚRIÁIG Az új Ferenczy Múzeum megszületésének története „Mindezek után, egyedül művészettörténészi ismeretanyagomra és lelkiismeretemre hallgatva úgy gondolom", - írta 1991-ben a szentendrei művészeti múzeumok kialakulásáról és jövőjéről szóló szakfelügyelői véleményében Horváth György, a Magyar Nemzeti Galéria akkori főigazgató-helyettese - hogy „a teljes átgondolásra és átstrukturálásra kell javaslatot tennem, [... ] hogy[... ] egy komoly, szakszerű múzeumépületet lehessen létesíteni. [...] így megszülethet az a szentendrei múzeum, ami hiányzik, s aminek létesítése dokumentálhatóan régi és indokolt közóhaj." Az 1991-es szakvélemény annak kapcsán született, hogy a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága központjának, a Ferenczy Múzeumnak az épületét az egyházi kárpótlás keretében természetben visszakérte az egykori tulajdonos szerb egyház. Erről már 1990 óta tudomása volt a fenntartó megyei önkormányzatnak és a mindenkori múzeumvezetésnek. A múzeum művészettörténészei pedig már akkor világosan látták, hogy a kiemelkedő és jelentős alkotók életművét bemutató, ámde több esetben szakmai kényszerből tetemes számú kölcsönzött anyaggal is kiegészített kismúzeumi kiállítások messze nem fedik le a Szentendréhez köthető művészet sokszínűségét, ugyanakkor raktárakba kényszerítik a gyűjtemény nem egy fontos darabját. Annak, hogy e közóhaj csak most érkezett el a megvalósuláshoz, hosszú története van. A sokszor kacifántos folyamat híven tükrözi az elmúlt évszázadnak a szerves fejlődést megannyiszor, még csírájában elmetsző magyar történelmi irányváltoztatásokat, s az azok hálójában vergődő kultúrpolitikát. Az egykori szerb iskola visszaszolgáltatására a törvényileg meghatározott, legkésőbbi határidő előtt egy évvel, 2010-ben került sor. A közben eltelt húsz év további számvetésre sarkallta mind a művészettörténészeket és a szentendrei művészközösség tagjait, mind a politikai döntéshozókat annak érdekében, hogy egy megvalósítható és szakmailag indokolható megoldás szülessék, amely nemcsak a régi épület kiváltását, de a szentendrei művészet történetének bemutatását is szolgálhatja. A Ferenczy család gyűjteményének elkerülhetetlen áthelyezése mellett a szentendrei művészet áttekintő kiállításának megteremtése iránt táplált elvárások megértéséhez röviden érinteni kell az előzményeket, továbbá a képzőművészeti gyűjtemény helyzetét és létrejöttének történetét. A szentendrei Ferenczy Múzeum Képzőművészeti Osztálya a 20. századi szentendrei vonatkozású anyag tekintetében országos gyűjtőkörrel rendelkezik. Ma közel 10.000 műtárgyat őriz. Az anyag zömét 20. századi magyar festmények, grafikák, kisebb részben szobrok és iparművészeti alkotások, valamint néhány 19. századi festmény és pár, korábbi időből származó grafika alkotják. A művek készítői főként a Szentendrén szervezett keretekben, vagy informális csoportokban dolgozó, illetve vendégként ide látogató művészek közül kerültek ki, és csak elvétve találunk közöttük a megye más területein is tevékenykedő művészeket. Erre magyarázatul szolgálhat, hogy a megye képzőművészeti és iparművészeti anyaga nemcsak a 2012. december 31-ig fennálló megyei múzeumi központban került gyűjteményezésre és megőrzésre, hanem Zebegényben, Vácon, Tápiószelén, Verőcén és Gödöllőn is. A régebbi korok művészeti emlékeit pedig főként a történeti, vagy a régészeti gyűjteményekben tartják nyilván. A szentendrei képzőművészeti gyűjtemény viszonylag új keletű. Az általános muzeológiai gyűjtőkörrel felruházott Ferenczy Károly Múzeum 1951-es megalapításával a képző- és iparművészeti tárgyak 7
