Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)
Mazányi Judit: A szerb iskolától a Pajor-kúriáig. Az új Ferenczy Múzeum megszületésének története
gyűjtése is elindult. Az első darabok az államosítás kapcsán kerültek a múzeumba. Ezzel párhuzamosan kezdődött az 1926-tól a városban letelepedő, úgynevezett Régi Művésztelep alapítói által alkotott művek megszerzése is. A szocialista kultúrpolitika aktuális decentralizációs törekvéseinek eredményeképpen 1962-ben létrehozták a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságát, amelynek központja 1968-ban Budapestről Szentendrére költözött. A hatvanas évektől a nyolcvanas évek végéig a magyar szocialista kultúrpolitikában az úgynevezett három T (támogatás - tűrés - tiltás) elve érvényesült, igaz az idő előrehaladtával ezt egyre nagyvonalúbban kezelték. A hatalom - sokszor bornírt játszmák keretében - gondoskodott arról, hogy a nyugat-európai, az amerikai és a magyar kortárs művészetben felvetett, aktuális vizuális problémák hullámhosszán gondolkodó honi művészeink ne, vagy csak korlátozottan juthassanak nyilvánossághoz. Ennek, valamint az örökös maradékelvű kulturális támogatásnak lett a következménye, hogy hosszú ideig nem jött létre egy 1945 utáni modern magyar művészetet bemutató, mértékadó, átfogó kiállítás, vagy egy ezzel foglalkozó múzeum. Helyette elindult annak a kismúzeumi rendszernek a kiépítése, amelynek során - a művészekkel különalkukat kötve, feltehetően szándékos megosztásukra is törekedve - az országban széjjelszórtak jelentős életműveket és hagyatékokat. Jóllehet, sok város jutott így kitűnő műalkotásokhoz, az áttekintés hiányát ez nem pótolta. Szentendre ezeknek a törekvéseknek a célállomásává vált. így került a Ferenczy Múzeum gondozásába vagy vétel, vagy ajándékozás útján a Ferenczy család (múzeuma megnyílt 1972-ben), Kovács Margit (múzeuma megnyílt 1973-ban), Czóbel Béla és Modok Mária (múzeuma megnyílt 1975-ben), Barcsay Jenő (múzeuma megnyílt 1978-ban), Kerényi Jenő (múzeuma megnyílt 1978-ban), Kmetty János (múzeuma megnyílt 1981-ben), Anna Margit és Ámos Imre (múzeuma megnyílt 1984-ben), Vajda Lajos (múzeuma megnyílt 1986-ban), Mészáros Dezső (szoborparkja felavatva 1986-ban), Ilosvai Varga István (állandó kiállítása megnyílt 2010-ben) és Miháltz Pál hagyatéka, vagy jelentősebb terjedelmű kollekciója.1 Közülük a két utóbbi a nyolcvanas évek egyre romló gazdasági feltételeinek következtében emlékmúzeumot már nem kaphatott. Kósza Sípos László és Kandó Gyula hagyatékának 1994-es, illetve 2001-es múzeumi elhelyezésekor már fel sem merülhetett, hogy önálló épületben állandó kiállításon mutassák be műveiket. Említésre méltó - és folyamatosságát tekintve egyedülálló - szitanyomat-anyaggal gazdagította a múzeumot az 1980-tól először a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár, majd később a Ferenczy Múzeum égisze alatt működő Szentendrei Grafikai Műhely. A műtárgyak gyűjtése a múzeum alapítása óta folyamatos. Míg azonban korábban jelentős saját anyagi források álltak rendelkezésre a gyűjtemény fejlesztésére, addig az elmúlt tizenöt évben elsősorban a különböző pályázati utakon elnyerhető összegekből csak jóval lassabban lehetett a gyűjteményt tovább gazdagítani. Mindent - a hiányosságokat, aránytalanságokat, a színvonalbeli ingadozásokat is - egybevetve, a Ferenczy Múzeum képzőművészeti anyaga vidéki viszonylatban az ország legjelentősebb, 20. századot átfogó gyűjteményeinek egyikévé fejlődött. Megjegyzendő, hogy Kovács Margitnak és Kerényi Jenőnek semmi köze sem volt a városhoz. Míg azonban Kovács Margit gyűjteménye könnyű befogadhatósága következtében az ország egyik leglátogatottabb múzeumává vált, és így beépült a kisváros turisztikai látványosságai közé, addig a Kerényi-anyag - többek között a korábbi, központtól távoli elhelyezése következtében - nem futott be hasonló pályát. A Ferenczyhagyaték szentendrei elhelyezését indokolta, hogy Károly néhány évig itt lakott a városban, és gyermekei, Béni és Noémi itt születtek. A három gyűjtemény művészei azonban nem kapcsolódtak be szervesen a város művészeti életébe. 1951 előtt nem létezett múzeumi kiállítóhely Szentendrén. 1925-ben ugyan már formálisan megalakult a szentendrei városi múzeum és levéltár, de önálló épület híján funkcióját nem tudta betölteni, és csak a római kori feltárásokat követően fogalmazódott meg újfent egy önálló, helyi múzeum felállításának a szándéka.2 Egy állandó festészeti kiállítás ötlete szintén igen korán, már 1929-ben felvetődött, de akkor nem valósulhatott meg. így a városhoz kötődő művészek fővárosi és országos kiállításokon, vagy mű1 Csiffáry Gabriella: Adalékok az állandó kiállítások történetéhez, in: Lóska Lajos, szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből. Szentendre, 1990,211-232. 2 Képviselőtestületi jegyzőkönyvek, 1930. március 7. in: Sin Edit, szerk.: Egy évszázad krónikája, Szentendre 1900-1999. Szentendre, 2000, 91. 8
