Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)
Verba Andrea: Csoportkép Szentendrével, 1947-1972. (Változó nézőpontok - állandó értékek a szentendrei művészet megítélésében)
nem működhetett, de a telep igen. Mi továbbra is tartottunk taggyűléseket, mintha mi sem történt volna. így lettünk és éltünk, mint illegális egyesület." - írta némi maliciózus iróniával Kántor. Az 1949-ben foganatosított alapszabály-módosítást - „a népi demokrácia szellemével és a demokratikus eszmékkel összhangzásban" - kellett végrehajtani, majd 1950-ben az egyesület székhelyét Budapestről Szentendrére helyezték át.179 Ugyanakkor a művésztelepet 1952-től a Magyar Képzőművészek Szövetsége,180 majd 1956-tól a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapja működtette. A telep és ezzel együtt a telepen dolgozó művészek sorsa végül azzal az 1960. április 30-án aláírt megállapodással rendeződött, amely a Képzőművészeti Alap és a Szentendrei Művésztelep kollektívája között jött létre. A megállapodás szerint - amint Kántor írja: „[...] határozatlan időre használatba vesszük a Magyar Állam tulajdonát képező és az Alap kezelésében levő Vörös Hadsereg u. 51. sz. alatti ingatlant és kötelezzük magunkat az ingatlan állapotának megóvására és viseljük a rendeltetésszerű működtetéssel kapcsolatos terheket. Ugyanakkor ígéretet kaptunk, hogy nagyobb összegű esetleges kiadásoknál az Alap segítséget nyújt. így, 30 év után a telep biztos révbe jutott, megszűntek a létét veszélyeztető körülmények, és olyan idők következtek, melyek zavartalan munkát, nyugodt életet biztosítottak. Örömmel fogadtuk azt is, hogy a telep önkormányzata továbbra is megmaradt, tehát új tagokat mi választunk, csak jelentenünk kell a döntésünket az Alapnak jóváhagyás végett."181 A jövő kutatásának lehet feladata, hogy a művészek telepet érintő és telepen kívüli mozgását nyomon követve tisztázza a szentendrei festészet e második virágkorának nem minden tanulságok nélkül való művészetszociológiái hátterét. A társaság 1951-ből fennmaradt, Ilosvai Varga István titkár aláírásával szignált kézírásos, talán egyik utolsó hivatalos névsora182 szerint a 22 alkotó közül egyedül Deli lakott a telepen, rajta kívül szentendrei illetőségű: Apáti Abkarovics, Czóbel és Ilosvai Varga, békásmegyeri Gadányi és Domanovszky,183 a többiek mind budapestiek voltak. A Szentendrén dolgozó festők számára a városi és művészeti közéletben való nyilvános részvétel tekintetében egyaránt jelentős változást hozott, hogy a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának alapítása révén 1951-ben az egykori görögkeleti szerb iskola épületében megnyitotta kapuit a Ferenczy Károly Múzeum.184 A szentendrei művészek a múzeumban, és a múzeum által rendezett csoportos kiállításait áttekintve az egyre több problémakört érintő, folyamatosan változó rendezési koncepciók szépen kirajzolódó íve mentén szinte lépésről-lépésre nyomon követhetjük a szentendrei művészet egyre újabb és újabb jelentésárnyalatokkal gazdagodó összképét. Az első ilyen, önreflexióra is lehetőséget adó, retrospektív felhangokkal kísért kiállítás, mint A szentendrei művésztelep címet viselő tárlat, 1951 szeptemberében a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum harmadik időszaki kiállításaként nyílt meg. Ellentétben Kántor Andor későbbi visszaemlékezésével185 már ekkor is rögzítették a kiállítók névsorát egy kétlapos katalógusban. A jelzés értékű történeti bevezető után - Jankó János, Ferenczy Károly, Tornyai János és Réti István nevének említésével -, a katalógus szándéka szerint egyszerre mutatta be a telep tagjainak és a telepen 179 Horváth M. R: A Szentendrei Festők, i.m. (149. jegyzet), 422; Tóth A., szerk.: A Szentendrei Régi, i.m. (148. jegyzet), 58 (63.j.). 180 Tóth A.: Szentendrei művészet, i.m. (143. jegyzet), 13,17; Tóth A., szerk.: A Szentendrei Régi, i.m. (148. jegyzet), 59, 81; Feledy Balázs: Adalékok a szentendrei Régi Művésztelep 1945 utáni történetéhez, in: Tóth A., szerk.: A Szentendrei Régi, i.m. (148. jegyzet), 88-114. 181 Tóth A.: Szentendrei művészet, i.m. (143. jegyzet), 17; Kántor A.: A régi művésztelep, i.m. (65. jegyzet), 7; Tóth A., szerk.: A Szentendrei Régi, i.m. (148. jegyzet), 162. 182 A Szentendrei Festők Társaságának tagjai 1951-ben: Apáti Abkarovics, Barcsay, Bán, Bánovszky, Czóbel, Deli, Diener Dénes, Domanovszky, Főnyi, Gáborjáni Szabó, Gadányi, Göllner, Gräber, Ilosvai Varga, Jeges, Kántor, Korniss, Kmetty, Miháltz, Novotny Emil, Perlrott Csaba, Schubert. SzFM, Képzőművészeti Adattár, K67.613 T./35. 183 „Nem mindegyik újonnan beválasztott társasági tag törekedett a telep felé: Gadányi, Domanovszky, Bene, Novotny nem lakott a telepen és nem is igen tapasztaljuk együttműködésüket." Tóth A.: Szentendrei művészet, i.m. (143. jegyzet), 12; Tóth A., szerk.: A Szentendrei Régi, i.m. (148. jegyzet), 54. Ugyanezt erősíti meg Kántor Andor visszaemlékezése is, aki legfeljebb látogatókként említi a fenti neveket. Kántor A.: A régi művésztelep, i.m. (65. jegyzet), 6. Mégis például Gadányinak több műve tanúskodik szentendrei munkálkodása mellett. Erre lásd Haulisch L.: A szentendrei festészet, i.m. (23. jegyzet), 53 (229.j.). 184 Az intézmény első igazgatója a környéken több jelentős ásatást is vezető dr. Soproni Sándor régész, aki 1961-ig tíz éven át volt a múzeum vezetője. Őt 1961-1967 között Onódiné Deisinger Margit néprajzos muzeológus, majd nyugdíjazása után egy évig ideiglenesen H. Kelemen Márta régész muzeológus követte. 1968 szeptemberétől a Ferenczy Károly Múzeum megyei múzeum lett, dr. Ikvai Nándor néprajzos muzeológussal az élén. Ikvainé Sándor Ildikó - Mazányi Judit: Ferenczy Múzeum, in: Múzeumok Pest megyében. Szentendre, 1996,11. 185 „[...] katalógus tudtommal nem készült." - írta Kántor Andor 1988-ban az 1951-es kiállításról. Kántor A.: A régi művésztelep, i.m. (65. jegyzet), 7. 50
