Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)

Verba Andrea: Csoportkép Szentendrével, 1947-1972. (Változó nézőpontok - állandó értékek a szentendrei művészet megítélésében)

kívülieknek alkotásait.186 A névsor korántsem volt teljes, a kiállítók között telepiek: Apáti Béla, Barcsay Jenő, Bánovszky Miklós, Bán Béla, B. Sverák József, Deli Antal, Diener Dénes Rudolf, Főnyi Géza, Gráber Margit, Gálffy Lola, Göllner Miklós, Kántor Andor, Miháltz Pál, Perlrott Csaba Vilmos, valamint Czóbel Béla, Czóbelné Modok Mária és Ilosvai Varga István. Telepen kívüliek; Pirk János, Szánthó Imre, Galitzer Imre, Szecsődi Mártonná, Beck Judit, Törzs Éva. Mellettük a hiányzók is figyelmet érdemelnek; Rozgonyi már nem élt, de az 1948-ben helyére felvett Gráber Margit a kiállítók között van, többek között nincs ott pl. Korniss, ugyanakkor valószínűleg a telepről történt kizárások folytán az alapítók közül nem szerepelt Heintz, Onódi és Pándy sem. Amint Tóth Antal, a múzeum későbbi művészettörténésze írja: „A dolog érdekessége ugyanis, hogy korántsem volt tapasztalható a festők lelkesedése a szereplésért."187 A kiállítás létrejötte elsősorban a fiatal, fáradhatatlanul szervező, helybeli karikatúrista-festő Szánthó Imrének volt köszönhető.

1952-53-ban a Szentendrei festők második és harmadik kiállításán elsősorban ismét a művésztelephez tartozók állítottak ki, de azért néhány telepen kívüli, helybeli vagy nyaranta Szentendrén dolgozó festő is megjelent. A festményt és grafikai anyagot egyaránt felvonultató tárlatokon 1952-ben a már elhunyt telepi alkotótársak munkái is szerepeltek, így kiállították Paizs Goebel, Rozgonyi és Bánáti Sverák műveit is. Meghívott volt a telepiek által később is támogatott Pirk János,188 aztán Beck Judit, Szántó Piroska, Szánthó Imre, Galitzer Imre, Pituk József, Schönberger Armand, Sebestyén György, Szecsődy Klára, Törzs Éva. Grafikai anyaggal jelentkezett még Conrád Gyula, Szösz Jenő és felesége, Gallasz Magda. 1953-ban a fentieken kívül még Arató István, Dallos Ernő, Kaposy K. Ödön, Németh László, Boross Géza, Csorba Tibor neve is feltűnt a résztvevők között.189 Több mint harminc kiállítóról volt tehát szó, s ez a szám a későbbiekben csak tovább emelkedett. Frank János, 1952-1955 között a múzeum első művészettörténész muzeológusa így emlékezett meg erről az időszakról:

„1952 nem éppen az olvadás éve volt, de azonnal láttam, tértől és időtől függetlenül, csaknem azt csinálhatok, amit akarok. Nem tartoztunk a tanácshoz, a múzeumi központ régészei, néprajzosai hagyták, bármit vettem tervbe."190

Úgy tűnik, hogy a szentendrei „félárnyékban" lehetőség nyílt a szabadabb szellemű tárlatrendezésre. Az alkalmanként bizonyos mértékig már ekkor kirakatba helyezett, vagy ennek ígéretes lehetőségét betöltő művésztelep és a jelentéktelen méretű, ámde egy-egy jelentős kiállításnak is otthont adó múzeum amolyan szelep-szerepet is betöltött a korabeli művészeti közéletben. Nem ez volt az egyetlen hely, ahol a kultúrpolitika a kényszerű támogatásból idővel önigazoló hivatkozási alapot fabrikálhatott. így a tekintélyes művésznevek iránti lojalitásból, s talán bizonyos fokú érdektelenségből is, a még kevésbé exponált, úgymond vidéki kiállítóhelyen teret kaphatott némi művészi szabadság. Frank János a múzeum kiállításain élt is ezzel a lehetőséggel, visszaemlékezése szerint nem vont mást, mint kvalitásbeli határokat.

„Azt se bántam, ha a kiállító művész nem volt szentendrei, csak úgy betoppant. Múzeumi emeletem az ötvenes években nem volt direkt avantgárd-szalon, de egy Salon des Indépendents, pontosabban Salon des Refusés. Fonák mércét állítottam: a tiltottakat fogadtam, vagy azokat a tűrteket, akik ugyan szerepelhettek a Műcsarnokban, de rangjukhoz méltatlanul, a szégyentermekben."191

Frank forrásértékű visszaemlékezése szerint a város és a telep az ötvenes évek elején még jórészt érintetlen módon őrizte a harmincas évek hangulatát. A múzeum újdonsült segédmuzeológusaként már az első héten tiszteletét tette a Régi Művésztelepen. Mint írja:

186 A Szentendrei Művésztelep kiállítása. Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, Budapest. Kát. bev. név és évszám nélkül, műtárgyjegyzékkel (1951). SZFM Képzőművészeti Adattár, K70.161.1.

187 Tóth A.: Szentendrei művészet, i.m. (143. jegyzet), 21.

188 „Schubert szobáját pedig a műteremgondokkal küszködő Pirk lánosnak adtuk [1960 - a szerző megjegyz.] bizonytalan időre." Kántor A.: A régi művésztelep, i.m. (65. jegyzet), 7. Ugyanerről: Tóth A.: Szentendrei művészet, i.m. (143. jegyzet), 18; Tóth A., szerk.: A Szentendrei Régi, i.m. (148. jegyzet), 69,162.

189 Szentendrei festők II. kiállítása, 1952. október 5. - november 2., katalógus; Szentendrei festők III. kiállítása, 1953. augusztus 20. - szeptember 20., katalógus műtárgyjegyzékkel.

190 Frank János: Szentendre tárlatok '52-53, in: Élet és Irodalom, 1988. január 29., 12.

191 Frank J.: Szentendrei tárlatok, i.m. (190. jegyzet), 12.

51