Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)
Verba Andrea: Csoportkép Szentendrével, 1947-1972. (Változó nézőpontok - állandó értékek a szentendrei művészet megítélésében)
Jaques Doucet francia festővel és Pán Imre költővel, utóbbinak budapesti könyvkereskedésében nemcsak Vajda Lajos rajzaival,171 de Paul Klee és Joan Miró művészetével, sőt, az Európai Iskola művészcsoport tagjaival is megismerkedett. Visszaemlékezése szerint Vajda mellett Korniss Dezső, Anna Margit, Czóbel Béla és Egry József művészete szintén mély benyomást tettek rá. Egy ekkor kelt levelében rendkívüli élményként ír a Barcsay műveivel való találkozásról: „A héten láttam BARCSAY műveit, aki szintén sokat dolgozott Párizsban, hihetetlenül jó munkái vannak, sötét színekkel, sok pirossal, feketével és fehérrel, egytől egyig nagyon fegyelmezett kompozíciók, legtöbbjük függőleges és vízszintes vonalakból felépítve... Egy hét múlva megyek SZENTENDRÉRE, ahol egy festőkolónia van. Barcsaynak is van ott műterme; vele kézzel-lábbal értjük meg egymást. Nekem is lesz egy szép szobám ott, és remélem, sokat tudok majd dolgozni."172 A leírás alapján Barcsay ekkori munkái közé tartozónak véljük a festő Csendélet (1945),173 valamint a vele rokon Gyár (1945) és a Függőlegesek, vízszintesek (1947) című alkotásait,174 ahol az erőteljes kontúrok adta vonalkonstrukciót az említett színekből építkező, érzékeny faktúrakezelés egészíti ki. Mintha a kompozíció szikár rácsszerkezete mögött a háborús kataklizma emlékét idéznék a hamu alatt parázsló színmezők. Barcsay e műveiben az expresszivitást a konstruktív gondolkodásmóddal ötvözve a majdnem teljes nonfigurációig jut el. Corneille olyan eleven élményként, valójában a korabeli telepi viszonyokat is jól érzékeltető módon rögzítette a Barcsayval való találkozást, hogy erre vonatkozó sorait érdemes idéznünk egy másik leveléből is: „Beszéltem egy Barcsay nevű festővel, akit a legjobb magyar festők közé sorolok, finom ember, igazi aszkéta, aki csak műveinek él. Elmesélte nekem, hogy havi 400 forintot keres. / Áldja a szerencséjét, hogy anatómiát taníthat a budapesti Akadémián. / Keveset ad el, mivel csak egy szűk kör tartja nagyra a munkáit, és most ennek tagjai is anyagi nehézségekkel küzdenek. 400 forint = Hogy ez mit jelent? íme néhány dolog ára, és rögtön megérted. Egy pár férficipő 200-300 forint [...], egy pohár sör 1 Ft 40. Szerencsére olcsón élhet ebben a faluban, nagyon aszketikusan él, szórakozni sohasem jár, és igen keveset költ ennivalóra / bőven lehet gyümölcsöt kapni itt; új ruhákat vagy cipőket persze nem engedhet meg magának, ez magától értetődik."175 A Jacques Doucet-val a művésztelepen töltött időszakra később így emlékezik vissza: „A szentendrei időszak maga volt az elragadtatás, a romos szálláshely ellenére. Új, emlékezetes élmények vártak ránk: munka, bajtársiasság és magasröptű viták. [...] A természet által sugárzott életenergiát legszívesebben azon nyomban papírra vittem volna. Az elragadtatás még megvolt. Szentendrén valamennyire megismertem az egyetértés szellemiségét, mely később a COBRA csoportban nyilvánult meg."176 Úgy tűnik, hogy a háborút követően igen nagy volt a szegénység, de ennek ellenére valóban pezsgő művészeti élet jellemezte nemcsak a fővárost, hanem a szorosan a főváros művészeti életéhez kapcsolódó szentendrei művésztelepet is. Ugyanebben az időszakban a társaság országos közéleti jelentőségét jelezte az is, hogy 1947. augusztus 15-én a MAFIRT (Magyar Filmipari Rt.) híradót készített a telepről.177 A művésztelep és Szentendre városának kapcsolata ez idő tájt nem nevezhető túlságosan intenzívnek. A helyzetet majd csak a hamarosan megszülető, új múzeum létrejötte változtatja meg alapvetően. „A Szentendrei Festők Társasága adminisztratív feloszlatása 1949-ben kezdődött [...]", ezt követően az évi rendes közgyűlésekről fennmaradt utolsó jegyzőkönyv (1951. április 1.), valamint a korábban Ilosvai Varga István által leadott pénztárkönyv 1951. július végén történt lezárása nyomán, ezt az utolsó bejegyzést alapul véve a társaság hivatalos megszüntetésének időpontja 1951 júliusára tehető.178 „A társaság ugyan 171 Küssel: Corneille, i. m. (147. jegyzet), 75. 172 Küssel: Corneille, i. m. (147. jegyzet), 36. 173 Kát. sz. 25. 174 Barcsay Jenő: Gyár, 1945 (v.o., 38,5 x 46,5 cm, J.j.l. Barcsay, MNG Ltsz. 70.14); Barcsay Jenő: Függőlegesek, vízszintesek, 1947 (v.o., 55 X 50 cm, J.j.l. Barcsay, SZFM Ltsz. 78.158). 175 Küssel: Corneille, i. m. (147. jegyzet), 74-75. 176 Küssel: Corneille, i. m. (147. jegyzet), 62-63. 177 SzFT XX. évi rendes közgyűlésének jegyzőkönyve, 1948. márc. 30., in: Bodonyi E. - Tóth A., szerk.: A Szentendrei Művésztelep, i.m. (140. jegyzet), 67-69. 178 Tóth A., szerk.: A Szentendrei Régi, i.m. (148. jegyzet), 58-59,160 (171.j.); valamint a SzFT ХХШ. évi rendes közgyűlésének jegyzőkönyve, 1951. ápr. 1., in: Bodonyi E. - Tóth A., szerk.: A Szentendrei Művésztelep, i.m. (140. jegyzet), 72-73. Korábban Kántor Andor emlékei szerint 1947-re, 1990-ben pedig még Tóth Antal is 1949-re tette a feloszlatás dátumát. Kántor A.: A régi művésztelep, i.m. (65. jegyzet), 6; Tóth A.: Szentendrei művészet, i.m. (143. jegyzet), 13. 49
