Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)
Verba Andrea: Csoportkép Szentendrével, 1947-1972. (Változó nézőpontok - állandó értékek a szentendrei művészet megítélésében)
károk felmérését követően a társaság 1946. június 1-től az Országos Társadalombiztosító Intézettel (OTI) kötött bérleti szerződést.163 Bár a nyár folyamán egy budapesti őszi kiállítás lehetőségeit latolgatta a társaság, ehelyett a szentendrei polgármester felkérésére 1946. augusztus 25. és 27. között a város szervezésében megnyílt újjáépítési kiállítás keretében rendeztek képzőművészeti bemutatót a városháza tanácstermében. A telepieken kívül a kiállítás meghívott vendégei voltak: Beck Judit, Eppingerné Weiss Margit, Gálffy Lola,164 Kaszab Judit, Modok Mária, Perlrott Csaba Vilmos. A Szentendrei Festő Társaságának vonatkozó jegyzőkönyve és Kántor visszaemlékezése szerint a kultuszminiszter Delitől, Kmettytől és Ilosvai Vargától vásárolt is.165 A város és a művészek kapcsolatát tekintve érdekes adalékokkal szolgál a korabeli sajtó. Egy 1947-ből származó cikkben ezt olvashatjuk: „A Duna-part platánjai és öreg gyümölcsfái között aszkéták módjára élnek a szentendrei festők. A nyári hónapokat töltik az OTI egykori rozoga nyaralójának épületeiben. [...] Tizennyolc éves a művésztelep, de lakói még mindig idegeneknek érzik magukat a városban. A kordbársony ruhás festőket megmosolyogják, sőt le is nézik. Szentendre nincs tudatában annak az értéknek, amit számára a művésztelep jelent. Féltő aggódással látják a művészek azt is, hogy a patinás házakat a renoválásoknál hamis mázzal vonják be. Senki sem kéri ki tanácsukat. És több gondoskodást várnának minden illetékes részéről."166 Pedig az idézett cikk a hároméves terv ígéretes elképzeléseiről is beszámolt. Dr. Dezsőfi Ferenc, a város polgármestere a kultuszkormány támogatásával nagy ívű, sport- és kulturális vonatkozású beruházásokra építő, lényegében a kulturális turizmus, az idegenforgalom fellendítését célzó programtervet vázolt fel. A helyi műemlékvédelembe azonban tevőlegesen majd csak 1954-től kapcsolódnak be a művészek.167 Mindeközben 1947 nyarán a Színház című hetilap Vidám élet a szentendrei művésztelepen című képes riportjában „a művésztelep zsongó életéről" tudósított, és ,,[m]ég a messzi külföldről, Franciaországból és Hollandiából is eljött két fiatal művész, hogy a legjobb európai szinten álló magyar festőkkel együtt élvezzék a tündéri magyar nyár örömeit, és remek vásznakon örökítsék meg élményeiket."168 Egyikük, az alig 25 esztendős Corneille 1947 áprilisa és szeptembere között a korábban említett Eppingerné Weiss Margit169 műkedvelő festő és műgyűjtő meghívására vendégeskedett a romos Budapesten.170 A COBRA művészcsoport tagjaként később világhírűvé vált művészt rövid magyarországi tartózkodása alatt pályáját meghatározó élmények érték. Itt találkozott 163 „A szerződés értelmében a Deák Ferenc utca 51. sz. alatt levő ingatlant 1946. június l-től 1956. június 1-ig bérelheti a társaság; a megállapodás újabb időre, de legfeljebb 5 évre hosszabbítható meg. A bérlemény eszmei bére évi 1 pengő (SzFT ir. 16/1946.) A kultuszminisztériumtól 1948. december 16-ig 49 250 forint segélyt kapott a társaság (1948. dec. 16-i közgy. jkv.), amelyet a telep renoválására fordítottak." Horváth M. F.: A Szentendrei Festők, i.m. (149. jegyzet), 421A122. Lásd még a SzFT taggyűlésének jegyzőkönyve, 1946. jún. 16., a SzFT taggyűlésének jegyzőkönyve, 1946. júl. 21., 28., a SzFT XIX. rendes közgyűlésének jegyzőkönyve, 1947. márc. 18., valamint a SzFT 1948. évi II. taggyűlésének jegyzőkönyve, 1948. nov. 16., in: Bodonyi E. - Tóth A., szerk.: A Szentendrei Művésztelep, i.m. (140. jegyzet), 60, 61, 63, 70. 164 A kiállításon vendégként szereplő Gálffy Loláról Kántor így írt: „[...] házasságkötésünk után, 1938-ban Gálffy Lola került a telepre [...]". Kántor A.: A régi művésztelep, i.m. (65. jegyzet), 10. Tóth A., szerk.: A Szentendrei Régi, i.m. (148. jegyzet), 157. Valójában Gálffy Lolát Modok Máriához és Érczhegyi Irénhez (Rozgonyiné) hasonlóan nem választották a rendes tagok közé. Tóth A., szerk.: A Szentendrei Régi, i.m. (148. jegyzet), 175 (58.j.). 165 „A kiállításon a kultuszminisztérium megvásárolta Deli Antal »Kerti lak« c. pasztell képét, Kmetty János »Interieur« c. vízfestményét és Ilosvai Varga István »Csendélet paprikával« c. olajfestményét." SzFT XIX. évi rendes közgyűlésének jegyzőkönyve, 1947. márc. 18., in: Bodonyi E. - Tóth A., szerk.: A Szentendrei Művésztelep, i.m. (140. jegyzet), 62-65. Kántor a résztvevők közt 13 teleptagot említett a vendégeken kívül. A kiállítók 30 festménnyel, grafikával szerepeltek. Kántor A.: A régi művésztelep, i.m. (65. jegyzet), 6; Tóth A., szerk.: A Szentendrei Régi, i.m. (148. jegyzet), 160. Tóth Antal korábbi tanulmányában az újjáépítési kiállítás dátumát még 1948-ra teszi. Tóth A.: Szentendrei művészet, i.m. (143. jegyzet), 20. 166 Örvös János: Rab Ráby városa, in: Lobogó, 1947. szeptember 18. SZFM Képzőművészeti Adattár, K155T72. Idézi még Sin E., szerk.: Egy évszázad krónikája, i.m. (2. jegyzet), 146. 167 Tóth A.: Szentendrei művészet, i.m. (143. jegyzet), 18; Tóth A., szerk.: A Szentendrei Régi, i.m. (148. jegyzet), 70. 168 Vidám élet a szentendrei művésztelepen, in: Színház, 1947/30. sz. A képriport szereplői a holland származású Corneille-n és a francia származású Jacques Doucet-n kívül: Diener-Dénes, Deli, Eppinger Margit, Miháltz, Ilosvai Varga, Bródy Jánosné Pollatschek Lilly, Sverák, Gräber Mädy, Göllner, a Czóbel-Modok házaspár Tubus nevű kutyájukkal és Korniss. 169 Corneille megérkezése után először Eppinger-Weiss asszony családjánál, majd belvárosi ismerőseinél lakott. Mindkét helyen gazdag műgyűjteményen keresztül ismerkedhetett Corneille a magyar festészettel. Kiállítása után a festő valamennyi időt házigazdájának szentendrei nyaralójában is töltött. Ekkor írta egyik levelében: „Házigazdám ebbe a faluba küldött, hogy a nyaralójában kifújhassam magam a termékeny munka után. Ám ma reggel, amikor ebben a festői faluban csatangoltam, annyira megragadtak a motívumok, hogy visszaszaladtam papírért és ceruzáért." (Szentendre, 1947. jún. 13.) Az Eppinger-család később Argentínába vándorolt ki. Küssel: Corneille, i. m. (147. jegyzet), 37, 71. 170 Szinte a véletlen szerencsének köszönhető, hogy az egykor néhány hónapot Magyarországon töltő Corneille itt készült műveivel a közelmúltban a hazai közönség is megismerkedhetett. Küssel, Claudia - Stokvis, Willemine Leonore: Corneille visszatér. (Szépművészeti Múzeum, 2002. máj. 16. - szept. 1., kiállítási katalógus.) Budapest, 2003. 48
