Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)

Bodonyi Emőke: A felfedeztt Duna-parti kisváros. (A hagyományok vonzásában és útkeresés a szentendrei festészetben 1921-1935 között)

gok. Két felfogás uralkodott ennek megfelelően. Az egyik a Gerevich-féle római iskolás volt, a másik egy haladóbb irányt képviselt. A két csoport között állandó nézeteltérések voltak."46

Ma már az újabb kutatások tükrében árnyaltabban tekintünk vissza ezekre a tényekre. Kántor effajta megfogalmazása, bár jó ideig befolyásolta a történeti feldolgozásokat, mégis jól érzékelteti a szemléletbeli különbségeket.47 Valóban, a harmincas évek elején több szentendrei alapító tag nyerte el a római ösztöndíjat és vett részt a Gerevich Tibor által szervezett római ösztöndíjasok kiállításain. A római iskola első növendékei között találjuk Rozgonyi Lászlót (1929-1930), és Rómában tanult majd három éven keresztül, 1931-1934 között Jeges Ernő, 1936-1937-ben pedig Bánáti Sverák József. Heintz Henrik neve is felbukkant a római iskolások kiállításain. Szemléletbeli közösséget jelentett az is, hogy négy művész, Bánáti Sverák József, Heintz Henrik, Onódi Béla és Pándy Lajos együttes elhatározásból kifestették a szentendrei plébániatemplom szentélyét. Az 1933-ban elkezdett munkát Bánáti Sverák József Rómából való hazatérte után 1937-1938-ban fejezte be folytatva azt a hagyományt, hogy az egyes bibliai jeleneteket jellegzetes szentendrei városképbe helyezte.48 A harmincas évek első felében készültek azok a táblaképei, amelyeken a jelenet szentendrei háttér előtt zajlik. A pellengéren című képén49 is jól felismerhetőek Szentendre városképi motívumai. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a szereplőket a hagyomány szerint a helyi városlakókról festette meg.

Művészetüket azonban nem lehet ilyen módon leegyszerűsíteni. Huszonévesen telepednek le Szentendrén, természetes, hogy a nagybányai művészet nyomdokain kezdik pályafutásukat. Emellett többféle irányban tájékozódnak, érdeklődésük azonban néhány kísérlettől eltekintve nem terjed ki az avantgárd művészetre.

A pályatársaik, Szőnyi, Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Korb Erzsébet művészetében kitapintható klasszicizálás a Szentendrén alkotó művészek körében is megfigyelhető, elsősorban Paizs Goebel Jenő, Jeges Ernő húszas évekbeli művészetében.50 Ez azonban már más szellemiségű klasszicizálás, mint a tízes éveké. Náluk is megfigyelhető ugyan a természeti környezetben elhelyezett monumentális hatású aktok szerepeltetése néhol mitologikus kerettörténetbe ágyazva elsősorban hagyományos kompozíciós előképek sémáinak alkalmazásával. Ez a felfogás azonban majd átvezet egy ettől eltérő, újabb fajta klasszicizálásba a harmincas évek elején. Ahogyan Onódi Béla írja visszaemlékezéseiben: „[...] a harmincas években a művésztelepen áthullámzik a neoklasszicista (Casorati-Oppi) irányzat hatása."51 E festményeknek feltűnő stílusjegyei: az áttekinthető szerkezet, szigorú perspektíva, a modell merev beállítása és az éles fény-árnyék kontrasztok.52 Emellett azonban megfigyelhető az a fajta klasszicizálás is, amely a korszak Árkádia-festészetéhez kapcsolódik a Maillol szobrászatét felidéző formavilággal, a figurák szoborszerű, mozdulatlan beállításával, az időtlenség-érzettel, a Mediterráneum élményének felidézésével (Heintz: Éneklő leányok,53 1930 körül; Aktok a tengerparton,54 1931-1932 körül). Ez a mediterrán vidékekre és a görög kultúrára visszautaló téma határozza meg Rozgonyi László és Paizs Goebel Jenő több képét.55 Metafizikusszürrelisztikus töltéssel megjelenik önálló tájképeken például Freytag Zoltánnál, valamint Heintz vallásos festményein a háttérként szolgáló tájképi részletekben.56

46 Kántor Andor visszaemlékezése: A Szentendrei Művésztelep története. Irattári adatok, 1952. Lejegyezte Somogyi Árpád. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Adattár, Ltsz. MDK-C-II-52/2.

47 Bodonyi Emőke: Neoklasszicizmus Szentendrén a harmincas évek első felében. A szentendrei „római iskolások", in: Kiss J. M., szerk.: Szentendrei művészet, i.m. (19. jegyzet), 49-74.

48 A freskók készítéséről lásd Bodonyi E.: Huszadik századi falképek, i.m. (20. jegyzet).

49 Kát. sz. 41.

50 Zwickl A., szerk.: Árkádia tájain, i.m. (3. jegyzet), 29-30. Zwickl András elsősorban Paizs Goebel és Jeges művészetét említi, mint akik Szőnyi inspirációjára dolgoztak a húszas években.

51 Onódiné, szerk.: Eletutam, i.m. (29. jegyzet), 41.

52 Ilyen jellegű reprezentatív művek elsősorban a Magyar Nemzeti Galériában találhatóak. Néhány példát említve: Bánovszky Miklós: Női portré, 1932 (o.v., ismeretlen helyen, fotó SZFM Képzőművészeti Adattárában, Ltsz. К 67.108.1/7.); Heintz Henrik: Női portré, 1932 (o.v., 94,5 x 80 cm, J.b.l. Heintz 932, MNG Ltsz. Fk 2499); Pándy Lajos: Női arckép, 1932 (o.v., 100 x 80 cm, J.b.l. Pándy, MNG Ltsz. Fk 6604).

53 Heintz Henrik: Éneklő leányok, 1930 k. (o.v., 120 x 98 cm, J.b.l. HEINTZ, SZFM Ltsz. 2000.2).

54 Kat.sz.92.

55 Például Rozgonyi László: Hellas (Kompozíció lovakkal és görög szoborral), 1931 k. (kart., pasztell, o., 46,5 x 66,5 cm, J.j.l. Rozgonyi, MNG Ltsz. Fk 2475); Paizs Goebel Jenő: Görög emlék (Hellász), 1933 (temp., f.l., 99 x 60,5 cm, J.j.l. Paizs Goebel 933 SZFM Ltsz. 2003.12).

56 Freytag Zoltán 1930-1931-ben dolgozott a művésztelepen. A témában említésre méltó műve: Szentendrei részlet, 1930 (o.v., 110 x 60 cm, J.j.l. Freytag 1930 MNG Ltsz. 6670). Heintz Henrik: Szent Imre és Szent Gellert, 1932 k. A festmény holléte ismeretlen. Repro in: Magyarság, 1932. október 2. (melléklet). Heintz életművében több hasonló jellegzetességet tartalmazó képet ismerünk.

26