Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)

Bodonyi Emőke: A felfedeztt Duna-parti kisváros. (A hagyományok vonzásában és útkeresés a szentendrei festészetben 1921-1935 között)

aki 1940-ben bekövetkezett halálig megmarad ebben a tisztében. Társelnök Dr. Marjay Ödön kultuszminisztériumi tanácsnok, valamint Szentendre mindenkori polgármestere, titkára Jeges Ernő, pénztárosa Bánovszky Miklós lett. Az, hogy a mai művésztelep területén az azóta lebontott Munkásbiztosító Üdülőjét, mint művésztelepként használható ingatlant mikor kapták meg, pontosan nem tudjuk. Feltételezésünk szerint 1928- ban kerül szóba ennek esélye, hiszen a Szentendrei Művésztelep 3. kiállítását az új művésztelep propagálása céljából rendezték meg. Valószínűleg ez év végén vehették birtokba a telepet, és Onódi ekkor költözik oda.35 36

Érdekes lehet áttekintenünk az ekkor a városban tartózkodó művészek névsorát, aminek összeállításában segítségünkre lehet az alapító tagok által 1926-1929 között, a Városháza dísztermében szervezett négy kiállítás. A Szentendrei Művésztelep 1., 2., 3. és 4. című tárlatok számozása feltehetően a folyamatos munkára és ittlétre, míg a megnevezés a városban kialakított különböző helyszínektől függetlenül a szentendrei művésztelep meglétére utal. A kiállításokon keresztül jól érzékelhető a fokozatos változás a telep életében.

A Szentendrei Művésztelep első kiállításán 1926-ban a nyolc alapító tagon kívül Réti István és Glatz Oszkár mellett még két művész szerepelt, név szerint Miklós József és Förstner Dénes. A korabeli újságcikkek pedig egyöntetűen arról adnak hírt, hogy ennek a kiállításnak a megnyitóján Réti István képviselte a Képzőművészeti Főiskolát, és jelen volt a Kultuszminisztérium két képviselője is: Dr. Jeszenszky Sándor és Dr. Ybl Ervin.

A második kiállításon, még ugyanennek az évnek az őszén már csak a nyolc alapító tag vett részt, és ennek alkalmából katalógus is megjelent műtárgyjegyzékkel együtt Rozgonyi Mihály előszavával. A megnyitó ünnepséget a polgármester egybekötötte egy nagyon fontos helyi eseménnyel, a díszpolgáravatással. Különvonattal érkeztek a városba a vendégek, köztük Vass József népjóléti miniszter, Almássy László a kerület országgyűlési képviselője, valamint több politikus és fővárosi képviselő. Jelen voltak a kultuszminisztérium képviselői, valamint a Képzőművészeti Főiskola tanárai, köztük Glatz Oszkár, s két művészeti egyesület tagjai. A Szinyei Társaságot Iványi-Grünwald Béla és Dr. Jeszenszky Sándor, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesületét (KÉVE) Szablya-Frischauf Ferenc, s Benkhard Ágost festőművészek képviselték. A vendégeket Glatz Oszkár, mint a Művésztelep igazgatója fogadta.38 A polgármester a díszpolgári oklevél kivitelezésére a helyi művészeket kérte fel. Jeges Ernő tervezte a kutyabőrrel bevont, hét eredeti akvarellt tartalmazó okleveleket.37

A harmadik kiállításon, amelyik egy év kihagyással, csak 1928-ban valósult meg, a nyolc alapító tagon kívül még részt vett Iványi Grünwald Béla egy, Herman Lipót két képpel, Szamosi Soós Vilmos három szoborral, valamint Szüle Péter is küldött művet.38

A negyedik kiállításon, 1929 végén már nem mindegyik alapító tag vett részt. A kiállítók, Jeges Ernő, Heintz Henrik, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Rozgonyi László valamint Czimra Gyula és Kézdi-Kováts Elemér voltak, az utóbbi kettő vendégművészként.

1929 a művésztelep életében fellendülést jelentett. Mint említettük, 1928 végén kaphatták meg a művésztelep céljait szolgáló Munkásbiztosító Üdülőjét, egyelőre csak öt évre. Mivel a hely most már adott volt, a következő év, 1929 elején kezdik el szervezni a szabadiskolát. A telep iskolájának vezetésére Iványi Grünwald Bélát, a nagybányai és kecskeméti, továbbá Herman Lipótot, a kecskeméti művésztelep egykori tanárait, valamint Szüle Pétert, a szolnoki művésztelep tagját kérték fel. Körülbelül ötvenen vettek részt a szabadiskolában.

A művésztelepen alkotók státuszai: rendes tag, tiszteletbeli tag, vendégművész, festőnövendék. Az első rendes tag, akit beválasztottak, Barcsay Jenő volt 1929-ben, s bár már 1929-ben a telepen találjuk Kántor Andort is, őt és Deli Antalt majd csak 1937-ben választják meg tagnak.

35 A telepalapítás körülményeivel és a körülötte felmerülő bizonytalanságokkal korábban már részletesen foglalkoztam. Bodonyi E.:

A szentendrei művésztelep legelső évei, i.m. (20. jegyzet).

36 Az Est, 1926. november 16.

37 2001-ben a Központi Antikvárium aukcióján felbukkant az Agorasztó Tivadar nevére kiállított díszpolgári oklevél-album, amelyet a Szentendrei Ferenczy Múzeum megvásárolt.

38 Szamosi Soós Vilmos szobrászművész egyes feltételezések szerint 1920-tól lakott Szentendrén. Adattári források szerint Szamosi Soós műtermében, 1926-ban Szüle Péter festőművész portréját mintázta. Az, hogy 1928-ban, majd 1935-ben is kiállított a többi szentendrei művésszel, jelzi azt a tényt, hogy kereste velük a kapcsolatot. Az utóbbi kiállítás alkalmával megvásárolták Szamosi Soós márványból készült pályaművét Ady Endréről. Élete végéig Szentendrén dolgozott. Művészetét klasszikus hagyományok, portréit szuggesztív, beleérző ábrázolás jellemzik. A szentendrei festőművészek köréből leginkább Bánovszky Miklós, a kiváló portréfestő állítható vele párhuzamba, aki szinte már az akadémizmus határait súrolva festette meg öccse arcképét. (Bánovszky Miklós: A művész öccsének portréja, Kát. sz. 43.)

23