Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)

Bodonyi Emőke: A felfedeztt Duna-parti kisváros. (A hagyományok vonzásában és útkeresés a szentendrei festészetben 1921-1935 között)

Az 1926-1928 közötti három évben a korabeli kiállítási jegyzékekből rekonstruálhatjuk az itt készült alkotásokat. Már az első évben, 1926-ban készültek helyi városképek. Sőt maguk a művészek tettek ígéretet arra, hogy a várost és környékét megfestik. S valóban, ígéretükhöz híven az 1926. év végén rendezett kiállításon elsősorban Szentendrét ábrázoló műveket állítottak ki.

Érdemes figyelnünk arra is, hogy a kezdeti évek eseményeinek propagandisztikus jellege is volt. A korabeli újságcikkekben állandóan felmerül Nagybánya helyettesítésének a szándéka. Mint ahogy korábban szó volt róla, az első kiállításon a Képzőművészeti Főiskola tanárain kívül a Kultuszminisztérium képviselői is megjelentek. A második kiállítás reprezentatív megnyitó ünnepségén résztvevők névsora is jelzi az érdeklődést a leendő művésztelep iránt. A beszédekből kitűnik, hogy határozott kultúrpolitikai célokat takart ez a hatalmas kivonulás: „a képeken kilencven százalékban a szentendrei tájak elevenedtek meg, bizonyságul annak, hogy Szentendre nem lesz méltatlan utóda Nagybányának."39 Glatz Oszkár pedig, Az Est tudósítója szerint „a modern festőművészet nevében vette át a telepet", vagy ahogyan ő fogalmazott, „a kormány és a város támogatásával Szentendre valóban pótolni fogja a tőlünk elszakított Nagybányát."40 Ez a hangvétel a harmadik kiállítás alkalmával is megjelenik: „az alapító művészek és Starzsinszky polgármester [...] szeretettel fáradoznak azon, hogy ebből a kis művésztelepből idővel kifejlesszék Csonka- Magyarország Nagybányáját."41 Mind a kultuszminisztérium, mind a Képzőművészeti Főiskola részéről nagy figyelem kísérte a művésztelep munkáját, hiszen a kiállítást a polgármester javaslatára egybekötötték a művészek javára történő adományozással. A zsűriben ugyanúgy jelen voltak a kultuszminisztérium, mint a Képzőművészeti Főiskola képviselői, köztük Réti István, Glatz Oszkár, Iványi-Grünwald Béla, Flerman Lipót, Szüle Péter és mások. A negyedik kiállítást már nem kísérte ilyen nagy figyelem a kultuszminisztérium részéről. A Képzőművészeti Főiskola képviselőjeként azonban a telep életében fontos szerepet tölt be Iványi Grünwald Béla, mint arról egyik levele is tanúskodik.42

Az 1930. évi budapesti Nemzeti Szalonbeli kiállítás nagyon szemléletesen tükrözi a fokozatos átalakulást. Egyfajta történetiséget akart sugallni a kiállítók névsorának összeállítása. Olyan művészektől is válogattak anyagot, akikről jól tudták, hogy valamikor Szentendrén dolgoztak, így Ferenczy Károlytól és Fényes Adolftól. Ugyanakkor idősebb kortársak festményeit is kiállították, akik felvállalták a Szentendrei Művésztelep ügyét, úgy mint Herman Lipót, Iványi Grünwald Béla, továbbá szerepeltek a művésztelep vendégeinek (többek között Apáti Abkarovics Béla, Czimra Gyula, Kántor Andor, Kelemen Emil, Mattioni Eszter, Modok Mária, Vörös Géza és mások) művei is. Réti István nevével már nem találkozunk a kiállítók között.

Érdemes idézni a korabeli kritikákból, mert találóan jellemzik a stílustörekvéseket: „A szentendreiek azonban nem vették át átalakítás nélkül a nagybányai stílust, hanem sokat tanultak Iványi Grünwald, Réti, Benkhard, de leginkább Szőnyi későbbi eredményeiből, akik egészségesen fejlesztették tovább a nagybányai impresszionizmust."43

A kritika érzékeltette azt a váltást, ami a nagybányai művésztelepen a neósok megjelenésével, majd az Iványi Grünwald vezette kecskeméti művésztelep megalapításával a magyar művészeti életben bekövetkezett, és ugyanígy tisztában volt a fiatal Szőnyinek a kortársaira való hatásával.

A szentendreiek számára valóban nagyon sokat jelentett Nagybánya. Sokan közülük még az I. világháború előtt felkeresték a nagybányai művésztelepet. Az idősebb mesterek közül, akik Szentendre vonzáskörzetébe kerülnek ekkoriban, ott dolgozott már 1903-tól 1906-ig Perlrott Csaba Vilmos, és ott találjuk 1914- ben Deli Antalt, aki 1924-ben ismét meglátogatta az erdélyi várost. Ebből az évből származik a Ferenczy Múzeumban őrzött Nagybányai udvar című festménye.44 Nagybányát a fiatalabbak közül páran a főiskolai évei alatt keresték fel, mint például Rozgonyi László (1914), Pándy Lajos (1914). Bánovszky Miklós (1918), Paizs Goebel Jenő (1918), Gráber Margit (1918). Az időközben országhatárokon kívülre került Nagybányán dolgozott több alkalommal Kmetty János (1924, 1929, 1931, 1932), és Perlrott Csaba Vilmos (1924, 1927-39 Az Est, 1926. november 16.

40 Az Est, 1926. november 16.

41 Magyarország, 1928. augusztus 14.

42 Chikán Bálint: Néhány dokumentum a Szentendrei Művésztelep korai éveiből, in: Kiss J. M., szerk.: Szentendrei művészet, i.m. (19. jegyzet), 81-89.

43 A Szentendrei Festők kiállítása. Nemzeti Szalon, in: Budapesti Hírlap, 1930. március 2.

44 Kat.sz.78.

24